Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910
27 hogy rokonainak és tisztelőinek minden rábeszélése kárba- veszett, bogy a fotografáló masina elé üljön.« ') Zárkózott természetű, szavaiban, megjegyzéseiben megfontolt, komoly, ítéleteiben szigorú, de igazságos, követeléseiben következetes volt; tudták ezt azok, akik vele érintkeztek s igy tartottak is tőle s igyekeztek kívánsága szerint eljárni. Szerette a kiváló, feddhetetlen, szeplőtelen jellemű embereket s ezeket különösen pártfogolta. Ha tudomása volt valakinek gyengéiről, hibáiról, a társalgás folyamán sohasem érintette azokat, kíméletesen báot, beszélt az ilyenekkel, csak bizonyos tartózkodást, hidegséget árult el, de ezt is csak azok vették észre, akik nagyon is közelről ismerték őt. Kedvelte a sétát! Legszívesebben egyedül szeretett sétálni. Nagy utat tett meg minden nap, de lassú tempóban. Gyakran mondogatta: »Lassan járj, tovább érsz.« A szép természetéit rajongott. Mindenütt, ahol lakott, az első gondja a kertre irányult; azt szakember által rendeztette, gondoztatta, semmi költséget sem kiméivé, a legszebb növényekkel beültette s szabad óráiban a kertben tartózkodott, ott idült az ő kedves virágai között. Társaságba nem igen járt, kivéve, hová hivatalos ügyei, elöljárói, hozzá hasonló érzelmű barátai hívták. Itt azután kedélyes, jókedvű s vig volt; szívesen élcelt félretéve komolyságát, a hivatalos formát, amelyet különben mindig szem előtt tartott és követett. r Általában véve mértékletes, józan életmódot folytatott. Ü Egyházi Közlöny 1908. 1. szám 1. 11.
