Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910

25

akár egy deák. A vizsgálaton azután kimutatta bő ismereteit, nagy készültségét, tudományát. Ép e miatt a vizsgálatra jelentkező papok féltek is tőle, s ha valaki megbukott, neki tulajdonította. Elkerülendő az ebből származó sok kellemetlenséget, a hercegprímás ismételt megkeresése dacára sem vállalta harmadizben a zsinatvizsgálói tisztet.

Lelkének egyik különösen jellemző vonása: egyházias érzülete. Mindig azt vizsgálta: ez vagy az a kérdés mily viszonyban van egyháza tanításával és a lelkek boldogulásával. Ez a felfogás, ez a vérré, életté vált egyházias gondolkozás volt méltó ékessége.

Ezen egyházias érzület vezette őt az Ítéletek, határozatok meghozásában, s ha ezek az Ítéletek és határozatok lelkében kialakultak, akkor azokat senki kedvéért meg nem változtatta. Példa erre a következő eset. Egy káptalani ülés alkalmával Forgách Ágost gróf, káptalani nagyprépost, bi- rálgatni kezdte a jegyzőkönyvileg hozott határozatokat, melyek különben is nagyon fontosak voltak. Szilányi nem engedett szigorából, határozottan kijelentette : »Nagyobb urat (Simor hercegprímást értette) szolgáltam, mint méltóságod s munkámat illetőleg mindig megelégedéssel találkoztam. Ha nem tetszik jegyzőkönyvem szerkesztése, leteszem hivatalomat, tessék más jegyzőről gondoskodni.« Az iratokat letéve, elhagyta az üléstermet s nem is jelent meg ott mindaddig, míg Forgách gróf meg nem kérlelte, bocsánatot kérve tőle.

Ez az egyházias érzülete vezérelte előhaiadásában is. Főpásztorától várt mindent. Előkelő, befolyásos világiak kegyeit, jó hajlandóságát nem kereste, pártfogásukat nem kérte. Sőt e téren annyira ment, hogy abban az esetben