Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910
16 megjegyezte »A titkárból már egyszer kellene valamit esirr nálni.« О azonban ekkor sem szólt semmit, hanem egyházi elöljárójának bölcs belátására s igazságszeretetére bízta érdemeinek elismerését, munkájának értékelését. S mikor 1880-ban pozsonyi kanonokká lett, nem zúgolódott, hogy az neki tizennégy évi középponti szolgálatban eltöltött fáradtságos munka után kevés, hanem kezet csókolt annak, ki őt erre a kitüntetésre méltónak tartotta. Annyi tény, hogy oly buzgó, önfeláldozó munka után, mit maga Simor is elismert, midőn ezt irta: »Quia Reverendissima Dominatio Vestra toto sacerdotalis suae vitae tempore, ex quo tredecim annos in mea domo et sub oculis meis insuccessive nimirum gestis officiR Notarii consistorialis et Secretarii primatialis exegit, infucata in Deum pietate, illibata morum probitate ac honestate, assidua denique in exequendis officii partibus solertia et fidelitate excelluit . . .« x) többet érdemelt volna érte. Főpásztora csakhamar belátta, hogy a munkás, derék papnak kevés az, amit adott s hogy magasabb kitüntetésre méltó, azért sietett őt húsz hónapi távoliét után visszahívni s esztergomi kanonoki méltóságba ültetni. Nagyszombati érseki lielynök korában a kormányzat terén szorosan ragaszkodott az egyház rendeletéihez ; éber figyelemmel ellenőrizte az espereskerületi gyűlések megtartását s legfőbb igyekezete arra irányult, hogy közbenjárása révén a hívek méltó lelkipásztorokat kapjanak, minden ügy darabot, amelyeknek legnagyobb részét maga fogalmazta, gondosan átnézett, mielőtt aláírta; a legkisebb hiba sem kerülte ki figyelmét. Ezen teendője mellett még időt szakított magának arra is, hogy érsek-helynöki minőségében az J) 1880. március 27.-én 1493. sz. a. kelt legfelsőbb leirat.
