Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907

4

mint hamis állíttatik oda és minden újjal pótoltatik, amit a zseniális rendkívüli és kiváló egyéniség könnyű szerrel felfedezett.« Azt mondja azután a cikk, hogy a tudománynak nem kellene mellőznie az ily attentatumokat, hanem >a törekvő laikusoknak, akik a kellő kritikával nem rendelkeznek, meg kellene mutatnia, mi a helyes és mi a hamis«, és így kezőkre járni. — Mindenki nem lehet mindenben szakember, az iskola pedig teljes szaktudományt nem adhat. Ám az ember érdeklődik a tudomány haladása iránt. »Az ily érdeklődő ember már most vegyen egy ily könyvet a kezébe, amely mindent letagad és hamisnak mond, amit eddig mint helyeset tanítottak és ahelyett saját ideáit állítja fel. A szerző ért hozzá, hogy ügyes tollal, hallatlan önhittséggel, az olvasó gyenge ítéletére számítva, benne először is a komoly tudomány ellen bizalmatlanságot keltsen.« Ahhoz is ért, hogy a tudománynak nagy embereit diskreditálja. A publikum pedig fölül, és engedi magát félrevezettetni. »Ekkor aztán a szerző egyik törvényt a másik után megtámadja, ledönti egymásután az elméleteket és hipotéziseket és azok helyébe önmaga által föltalált újakat helyez, s mindezt oly öntudattal, amely jobb ügyhöz volna méltó.« A cikk hivatkozik e téren számos tapasztalatra, és arra, hogy az ily könyvek találnak terjesztőkre és olvasókra, és hozzáteszi nagyon találón : »Nyugodtan mondhatom, hogy e kötetekben, amelyek eddig megjelentek, minden de minden hamis, a fölállított elméletek esztelenek és rettenetesek, de a szerző mégis oly meggyőződéssel adja elő, hogy még úgynevezett képzett laikusok is lépre mentek.«

Nagyon természetes, hogy sokszor néhány ceruzavonással ki lehet mutatni a vastag tévedéseket, csakhogy magától az ember nem jő reá, mert »az ítélőképesség lehetetlen ott, ahol hiányoznak a biztos alapok.«

A laikus publikum már most elvárhatja, hogy segít-