Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907

24

Borostyánkő, Dévény) titokzatos varázst kölcsönöz. Délelőtt 11 órakor ereszkedtünk le Dévénybe, amelynek határában megpihenve, csakhamar a Morva habjaiban kerestünk enyhülést a tikkasztó, nyári meleg ellen. Fürdő után ebéd és mérsékelt alkohol élvezet a Morvaparti vendéglőben. Délután 2 órakor megkopogtattuk a dévényi várhegy déli, a Dunára néző profilját, sorban megvizsgálva a jura-korszakbeli, borostyánkői mészköveket és dolomitokat, a perm formációba tartozó quarziteket és quarckonglomeratokat, amelyekből hatalmas sziklatömbök szakadtak le a Dunába, egy érdekes csuszamlást, amelynél fogva a sokkal idősebb kőzetek a fiatalabbak fölé települtek, az ókori filliteket és sajátságos porfyroi- dokat, amelyekhez hasonlókat csak kevés helyen találni Magyar országon. Minden kőzetből egy-egy példányt gyűjtöttünk. A profilt végig geologizálva hátulról kapaszkodtunk fel a várhegyre, hogy felkeressük a régi vár tornyait, udvarait, fő- és melléképületeit, topábbá a millenáris Arpádobeliszket, amelynek lábainál kissé megpihentünk. A hymnus eléneklése után, délután 3 órakor ereszkedtünk le a Dunapartra, hogy geológiai sétánk utolsó feladatát, a pozsonyi gránitok tanulmányozását is elvégezzük. Ez volt utunk legfárasztóbb része. 6 órakor Pozsonyba érve végig sétáltunk a Dunaparton egészen a Mária Therezia szoborig, amelynek tüzetesebb megszemlélése után a Halász kapán, Deák utcán, Mihály kapán és Stefánia áton át a pályaudvarra siettünk, hogy az esti vonattal visszatérjünk Nagyszombatba.

Május 30.-án Vöröskőre. Kirándult 61 II. osztály tanuló Húgai Ferenc főgymnáziumi h. tanár vezetése mellett. Sinkó József főgymnáziumi igazgató és Martényi Elemér főgymnáziumi tanár járult hozzá anyagi segéllyel a kirándulás sikeréhez. Bár a vonat csak 726-kor indult, a pályaudvarnak már fél ötkor mozgalmas képet kölcsönzött a sok nyugtalan, izgó-mozgó diák ; nagy részük aludni sem tudott, ami nem is volt csoda, mert éjjel ugyancsak ontotta a záport az ég és dörgéseivel roppant nyugtalanságot okozott. Modor-Senkvicig mentünk a vonaton, ott azonban az állomásnál az egyik diák szava szerint »létrás szekér« és két omnibusz várakozott ránk. Az omnibuszt amúgy nagyvárosiasán használtuk, feltelepedtünk a tetejére is, bár a fedele ropogásával ugyancsak tiltakozott a szokatlan teher ellen. A modori templomban rövid