Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907
17 egész napi, fárasztó utazás után Mádéfalvára érkeztünk; innen vonaton Tusnádra. Augusztus 16. Tusnád fürdőnek és környékének megtekintése. A látogatott fürdőtelepet, amely szabályos vöigykatlanban fekszik, magas, erdőboritotta hegyek koszorúban veszik körül, amelyek minden irányban biztos védelmet nyújtanak a zord szelek ellen. Ennek a völgy szorosnak csak két kapuja van; az egyiken belép, a másikon kilép a hangosan csobogó Olt, amely fáradhatatlan és messze hallható viaskodást űz a hegyekből aláguruló sziklatömbökkel. Tusnád oly szép, oly elragadó, hogy az utazók nem hiába Erdély gyöngyének nevezik. Augusztus 17. Kirándulás Tusnádról a szent Anna tóhoz és a torjai büdös barlanghoz. Gyönyörű fenyvesek között vezet az út, amelyeknek sikátoraiban itt-ott felcsillan Csikmegye termékeny rónasága a sűrűn fekvő falvak tornyaival. A hegyek tölcsérében megjelenő csendes, azúrkék tótükör elragadó látvány. Régente krátertölcsér volt a tó helyén, amely a környező trachyt- kúpok kitörése után lassan lecsendesedett, lehűlt s azóta a koszorúzó hegyek barázdáin alázuhogó esővizek itt találtak menedéket: betömték a krátert hatalmas tavat alkotva fölötte. Vezetőnk mást mondott: Kegyetlen Upornak, Bályványos vár dölyfős urának, az a gondolata támadt, hogy különb fogatot állít elő, mint az a 6 lovas hintó, amelyen cimborája hozzá robogott. Határtalan gőgjében 6 szép leányt fogatot be, de a fogat nem akart elindulni. Ostora csapására az egyiknek, a szép Annának, a nyakán kiserkent a vér. Anna Istent hívta segítségül, aki iszonyú villámlások között megnyitotta a föld mellét; vizek törtek elő s a fogat gazdájával együtt elmerült, de a 6 leány a gondviselés kegyelméből hattyú képében úszott ki az örvényből s révpartot érve ismét lányokká alakultak vissza, míg a kegyetlen Upor ottveszett. íme a költészet! Hogy fér ez össze a geológiával, amely nem hajadonokról ábrándozik, hanem a földalatti tűz rettenetes kitöréseit sejteti itt s hidegen kijelenti, hogy ott, ahol most a tourista néma merengéssel megpihen, valamikor hatalmas földrengés közepette füstölt a vulkáni hamu és folyt a trachyt-láva ? Izzó tűzfolyó fortyogott ott, ahol most a csendes viz mutogatja tükrét, amely csak néha-néha, szellőrebbenéskor vet fodrot, mintha reánk mosolyogna, mintha élne. Nem költészet-e ez is ? — A szt. Annáiétól búcsút véve a Büdöshegynek vesszük utunkat. Előbb azonban a Büdösfürdő szegényes telepét érintjük, amelynek primitiv 2
