Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907

12

úton, amelynek egyhangúságát azonban a szemben fekvő Retye- zátnak felséges panorámája nagyban ellensúlyozta.

Augusztus 6. Kirándulás Malomvizről a Retyezátra, amelynek hosszú, kopár gerince számos csúcsra bomlik. Utóbbiak között a legszabályosabb kúp maga aRetyezát, amely a 303 m magasságban fekvő boldogfalvi Sztrigy-hidtól 2477 m magasságig szökik fel. Két hátas lovat bérelve két vezető kíséretében reggel 6 órakor útnak indultunk. A jámbor Pista s a még jámborabb Purgó lomhán poroszkált alattunk. Fél óra múlva az egyik hegyoldalban feltűnt a Kendeffy család lovagvára, Kolcsvár, amely magas sziklán trónolva a régi rablóvilágban alkalmas menhelyül szolgálhatott. A fenséges várrom, vele szemben egy bazilika kolostor templomának a romjai, a völgyben zúgó malom, a szilajon csobogó, hegyi patak, az ősemberekre emlékeztető, oláh atyafiak idyllikus hangulatban ringatták kedélyünket. A Pista meg a Purgó kényesen lépeget ; kívülről tudják az utat; válogatnak az ösvények között mintegy fontolgatva, hogy melyik nyújt biztosabb talajt. Primitiv állatok; vérszegények, de edzettek, akárcsak töpörödött gazdáik, akik kopottas ködmöuben, félig üres tarisznyával s hatalmas fejszével indultak el a két napi útra. Fölfelé haladva lassan-lassan elmarad a bükkös, a tölgyes s következik a fenyűrégió. Érdekes látvány a növényformációknak ez az arányos tagozódása. A fenyvesben úton útfélen hatalmas törzsek hevernek; sudarukat leszelte a viharok zord dühe. Az út egyre meredekebb ; néha le kell szállnunk, mert lovaink nem bírják a terhet. A fenyüágak éles fogai sokszor fájdalmasan karcolják meg sima arcbőrünket, majd Abszolou példáját követve a hajlékony gályák között ég és föld között lóg testünk, mert a kis állat mit sem törődik azzal, hogy eredeti térfogata a rajta ülő lovas miatt mintegy megkétszereződött. Nemsokára következik a havasi táj, amely a kezdő touristát leginkább megragadja. A törpe fényüknek 8—10 méteres, kígyózó ágai polypok módjára kapaszkodnak a sziklás talajba, mintha előre éreznék, hogy igy könnyebben bírják el a téli, vastag hólepelt és sikeresebben küzdhetnek meg az orkánok tépő viharaival. Végül a törpe fényük is elmaradoznak; következik a zuzmók sivár birodalma. A touristára nézve azonban nem sivár, mert fáradt tagjainak jól esik a puha, bársonyos, zuzmó födte sziklaágy. Lovaink nem birják tovább ; leszállunk. Az egyik vezető lent marad a lovak mellett, a másik pedig hősi elszántsággal elkezdi velünk a tulajdoképeni hegymászást. Hatalmas gránitmoréuákon kapaszkodunk fölfelé; az útnak többé semmi