Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1906

8

Egy évben e por csak neh-íny vonalnyi Egy századévben már néhány könyök,

Pár ezredév gúláidat elássa,

Homok torlaszba temeti neved,

Kéj-kerteidben a sakál üvölt,

Л pusztán koldus szolganép tanyáz.

S mindezt nem a mennyrázó fergeteg.

Nem bömbölő földindulás cselekszi,

Csak gyönge szellő, mely körülenyelg.

A lassú pusztulásra mely Földünket egykoron elérheti, a meteorologia tesz figyelmessé. Ismeretes a víznek a természetben való körútja. A tengervíz egy része elpárolog, felhőket alkot, innét mint hó, eső, dér kerül a Földre s a folyamok útján a tengerbe. De a víznek egy kis része a talaj likacsos részein behatol a Földbe, a légnedvesség nem megvetendő része más elemek által megköttetik s ezen víz a további keringésre nézve elveszett. Köztudomású, hogy a vulkánikus kitörésnél fellépő fiistgomolyok csaknem kizárólag vízgőzből állanak, mi úgy lehetséges, hogy a talajvíz egy része elég mélyre jutva, a Föld saját melegétől gőzzé vált s a tűzhányó kráterén kilöketett.

Bárhány módon történjék is a víz csökkenése, tény, hogy Földünk felületén a víz egyre kevesebb lesz s a mellett hűti a Földet is, mert a víznek a tűzhányó aljában való gőzzé változása csak a Föld melegének rovására történhetik. Egy röpke visszapillantás a kőszén keletkezésének idejébe, s azonnal meggyőződhetünk a víz kevesb- bedésének s a Föld kihűlésének igazságáról. Millió évvel ezelőtt a Föld kérge még nem volt szilárd, hanem puha, nyirkos és iszapos. A tenger benyomul a szárazföld szivéig, a levegő párákkal teli; felhők úsznak mindenfelé. Mintha földalatti szellemek fűtenék a tengereket úgy gőzölögnek és a forró gőzben a Nap ijesztő vörös korongként fénylik. Ma ellenben a talaj szilárd, a tengerek határai megszűkültek, a légkör tetemesen szárazabb.