Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1906
6 На е feltevéshez hozzávesszük az evolúció vagyis a fokozatos fejlődés elvét, a két Darwin, Lamarck, Spencer és mások tanait, * akkor azt kell mondani, hogy7 az »Eiet« összes változataival nem úgy keletkezett mint azt hagyományaink állítják. De ez nem bizonyíték az atheisták tanai mellett, mert hátra van még az örök probléma, az eredet kérdése: »Ki alkotta az ó'skaoszt melyből a világok keletkeztek?« A legmerészebb röptű emberi szellem elcsügged e kérdésnél, melyre a feleletet valószínűleg örök homály fedi; a hívő léleknek csak egy szava van: Isten. Az említett tényeket szem előtt tartva, vizsgáljuk meg mi történnék akkor, ha Földünk egy üstökössel tényleg összeütközne? Vajon ez képezné-e Földünk történetében a végpontot s azzal finis comediae? A mai tudományos felfogás szerint azt kell mondanom, hogy Földünknek ilynemű elmúlása általánosságban lehetetlen. A legtöbb üstökös sűrűsége oly csekély Földünkéhez viszonyítva, hogy az összeütközés csak egy örökké emlékezetes égi tűzijátékkal végződnék. Az üstökös részei ugyanis a földi légkörbe jutva mozgásukban akadályoztatnak; e csökkentett energia hővé változik és lángba borítaná a felső levegő réteget. A kigyulladt mennyhez volna hasonló e jelenség és Földünk e lángtengerben végezne mozgását. A nagyobb üstökös részek felrobbannának és számtalan hullócsillagot szórnának a Föld felé. A nagy légnyomás megölné a gyengébb tüdejü embereket, a leeső meteorok és nagy hő elpusztítana nehány várost, szigetek képződnének és földrészek tűnnének el; de mindez nem okozná az emberiség elmúlását Igen kis sűrűségű üstökösök esetén még e helyi katasztrófák sem állanának be; néha mint 1861-ben az összeütközést észre sem vesszük. Ha a mondottakhoz hozzávesszük hogy összeütközés csak minden 15 millió évben várható, úgy nagyon leszáll egy találkozásveszélye.
