Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905

4 A rómaiak mint katonák és törvényhozók tűntek ki! A görögök mint művészek! A komoly, harcban éló' rómaik időveszteségnek tartot­ták az irodalommal és képzőművészetekkel foglalkozni. S bár a római intézmények szigorúsága több századon át akadálya volt a görög művészet kultuszának, ez lassan tért hódított s Róma irodalomban és művészetben Görögország tanítványa lett. A rómaiak foglalkozni kezdtek irodalommal és művé­szettel. A prózai irodalom egyik ágával a bölcsölettel azonban csak a pún háborúk után, amikor is a Rómába hurcolt görögök, kik között volt a híres Polybius is, ta­nítani kezdték a bölcseletet. Csakhogy a rómaiak ezeket a mestereket dekrétumokkal űzték ki Rómából (173). Jöttek utánuk újak: Karneades az akadémikus, Krito- laus a peripatetikus és Diogenes a stoikus. A senatus ezeket is visszaküldi Karneades vezérlete alatt (155). Idők folytán azonban ez a görög műveltségtől való idegenkedés megszűnt és Karthágó lerombolása után Rómába a görög tanitómesterek s tudósok nagy száma széledt el családonként, hogy a görög nyelvet s ezzel kap­csolatban az irodalmat, bölcseletet tanítsák. E tanítómes­terekkel való barátkozás, városaiknak magasztalt nagysága s iskoláiknak dicsért jósága gyűjtötte Athénbe, Rhodusba s Mytilenebe a római ifjakat s itt szívták magukba a görög műveltséget, amelyet azután otthon a római szellembe ol­vasztottak bele.*) A bölcsölet is ekkor hódított tért. A rómaiak kiválólag két bölcseleti irányt kedveltek és műveltek; ezek: a stoikus és epikur fiizófia. A stoicismus fő elve volt, hogy az erény mint leg­’) Occioni „A Latin Irodalom Története“. Budapest 1899. L. 97.

Next

/
Thumbnails
Contents