Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905

19

s mint ilyen természeténél fogva hajlandó a rendetlen ön- szeretetre és a dacosságra (contumacia); s mivel sok ember ennek engedett az erkölcsök megromlottak: »A gonoszság annyira közönségessé vált és annyira erőt vett minden kebelben, hogy az ártatlanság nemcsak ritka, hanem nincs is«.*) így sohasem volt kor, amelyben az emberek ne vétkeztek volna, csakhogy a véteknek minó'sége volt mindig más és más.2) A bölcseletnek volt feladata az embert megóvni a bűn gyarlóságától s ezt azáltal eszközló, hogy felhívta az ember figyelmét gyarlóságaira s az erény útjára irányítá. A harc a test és lélek között állandó! Csakhogy amint az ember észreveszi, hogy valamely szenvedélynek rabjává lett: tartozik önmagát megjavítani; s ha akar javulni javulhat is, mert szabad akarata van. 3) Hogy az ember lássa mennyit haladt az erény útján szükséges, hogy lelkiismeret vizsgálatot tartson minden este napi cselekedetei felöl: »Magadat mindennap számadásra kell vonni. Mi hibádat tetted ma jóvá? mely véteknek álltái ellen? mely részben javultál?. .. Magam mindennap kérdőre vonom. . . az egész napot átkutatom tetteimet és mondataimat újra mérlegelem«.4) így hát az erény útjára vezető bölcselet mellett van kinek-kinek saját lelkiismerete, isteni sugal mával! Ezen lelkiismeretet támogatja, segíti maga az Isten is, kinek segitsóge nélkül senki sem tehet jót5) (gratia). így hát képesek vagyunk a jóra, az erényre: »Omnibus enim natura fundamenta dedit semenque virtutum «.6)

A bennünk lakozó lelkiismeret lesz egykor vádolónk,

’) Пе ira lib. II. cap. VIII.

J) De benef. I. 10: „ . . . Ceterum idem semper de nobis pronuntiare debebimus, malos esse nos, malos fuisse, invitus adiciam et futuros esse

3) Ep. mor. III. 7. 9.

4) De ira III. cap. 36

5) Ep. mor IX : „Miraris bominem ad deos ire? deus ad Immines venit, immo quod est propius, in homines venit: nulla sine deo mens bona est.“

6) Ep. mor. 108.

2*