Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904

37

1868-ban kiadott egyik rendelete a porosz közoktatásügyi minisztériumnak hangsúlyozza:

a) hogy a tudományos kiképzésen kívül másik ezé Íja a középiskolai oktatásnak — a nevelés;

b) hogy a nevelés czélja el nem érhető vallásos jel eg nélkül;

c) hogy a legfontosabb nevelési eszközök a vallástól függnek — hatályokban;

d) hogy ezen hatály csakis úgy biztosítható, ha a vallásos irányban a tanárok mint egy ember állanak a tanulókkal szemben. *)

De semmi sem mutatja közvetlenebbül, mennyire nem boldogúl az iskolai nevelés a vallásos vezéreszmék befolyása nélkül, mint az hogy egyfelől a felekezetnélküli és vallásilag indifferens iskolák máris megtermették iszonyúan mérges gyümölcseiket, a mint erről a nyilványosságra hozott statisztikai adatok tanúskodnak; más felől hogy az ezen irányú nevelés barátai magok is a nagy bajok láttára hátrálót fúnak, gyógyszer után kapkodnak.

Érdekes, a mit Brunetiére fölhoz erre nézve: Milyen gyógyszer van e bajokra ? s miket tegyünk, hogy „lelket öntsünk az iskolába“ . . . vagy legalább miként tegyük iskoláinkat „nevelési oktatás“ helyévé?. . . Tanácsoljuk tanítóinknak hogy hipnotizálják a makacs, a nem javítható növendéket? Vannak, akik megtették. Vagy utánozzuk egy közoktatási főhivatalnok eljárását? Legutóbb egész komolyan azt javasolta egy gyűlésnek, mely csak azért ölt össze vele együtt, hogy milyen álnév alatt lehetne behozni újra az iskolába az „úgynevezett Istent?“ ... A vitatkozás hosszú volt; a legfélénkebbek hazardírozták az „Ideált“ vagy a „Tulvilágit“ a merészebbek vagy a naivabbak „az Atya“ szót hozták javaslatba és — végül szétmentek, anélkül hogy valamit határoztak volna. Azt hittem, hogy álmodom, mikor e dolgokat írom s hasonló gyógyszertől mentsen meg bennünket az Ideál vagy a T u 1 v i 1 á g i!

*) 1890. decz. 4-én tartott berlini tanügyi konferenczia ugyazon állásponton áll, Armstroff W. eszméi irányadók. Gyönyörű az elv: az összes tanítás és nevelés középpontját képezzék a vallás-erkölcsös igazságok és irányelvek; és pedig ezeknek oly teljes öntudatra, világosságra, erősségre, fogékonyságra kell ébredniük a tanulóban, bogy döntő befolyást gyakorolhassanak az ember gondolkozására, érzésére, akarására és cselekvésére. 1889. jul. 2'-én követeli a porosz minisztérium, hogy ezentúl még jobban hassa át a nevelést a keresztény vallás; nagyobb súly fektendő ezen alapon az ifjúság jel lemképzésére.