Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904
23 ember gyermekévé lett Istennek, — ülhet egy asztalnál vele; csügghet keblén, csügghet ajkán ; lehet joga, lehet jussa az atyai örökségre. Ez a természetfölötti szempont. Megszentelés nélkül az ember — pusztán szolga maradt volna; s mint ilyennek nincsen helye az Ur és Atya asztalánál; nem pihenhet az Ur és Atya kebelén; nincsen jussa örökségre, hanem csakis szolgai bérre. Ez a természetes szempont.*) A bölcselet és keresztény vallás között fennforgó viszony és külömbözet eme méltatásából legyen szabad a nevelés kérdésére vonatkozólag a legközelebbi következtetést is levonnunk. A bölcselet elve szerint az embert emberré kell fölnevelni sajátos természetes igénye, képessége, törekvése, czélja szerint. Legyen ember az ember; azaz ki ne vetkezzék emberi természetéből; törjön fel és érje el természetes rendeltetését értelme és szíve centripetalis törekvő képességének befogó mértéke, aránya szerint. A keresztény vallás elve szerint ezenfelül még az embert Isten gyermekévé kell fölnevelni sajátos természetfölötti igénye, képessége, törekvése, czélja szerint. Legyen az ember Isten gyermeke; azaz el ne dobja magától természetfölötti méltóságát; növeljen magának szárnyakat, amelyekkel Atyjához a szép mennyország örökségébe bizvást fölrepülhet. Ott durva hernyóval van dolgunk, hogy úgy mondjam; falevelet kell táplálékúl adnunk neki. Itt tarka pillangó képezi a nevelés anyagát; virágkelyhek tiszta mézével kell etetnünk. Adjunk választ a második kérdésre is: szigorú kötelessége-e a nevelőnek, hogy a keresztény vallás követelményeit szemmel tartsa a nevelés fontos kérdésének végleges megoldásánál? A kereszténység történelmi tény. Nagy múltjában és nagy szereplésében mindenkor követelte, s a jelenben is követeli, hogy mint isteni s egyedül igaz vallást elismerjék és kövessék. Az emberi ész, a mely az igazság megismerésére született s csakis az igazság birtokában nyugodhatik meg, nem lehet közömbös a keresztény vallás ezen nagy múltja és szereplésével szemben. * Teljesen boldog lett volna az ember a végczélnál, ha természetes, szolgai állapotában hagyta volna is őt a Teremtő. De ez a boldogság úgy lényegében mint módozataiban egész más lett volna, mint a jelenlegi természetfölötti boldogság.
