Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
79 buzgalmának, tiszteletének és szeretetének megörökítése volt a külön kongregációi értesítőben. Azért is e helyen a nemesen érző szivek épülésére és a sz. ügyért érdeklődők kielégítésére csak a főbb adatokat közöljük. A kongregáczió első, ünnepi „Veni Sancte“-val összekötött gyűlését szeptember 7-én tartotta. Ez időtől kezdve a karácsonyi és húsvéti szüneteket kivéve minden héten összejöttünk, hogy égi Szűz Anyánk iránti különös szeretetiinknek és hódolatunknak tanu- jelét adjuk és tovább neveljük azt szívünkben. Utolsó gyűlésünk június 18-án volt, midőn egyszersmind hálát adtunk a Mindenhatónak azon kegyelmekért, melyekben bennünket, mint kongrega- nistákat részesített. — így tehát az egész iskolai évben 35 rendes heti gyűlésünk volt. Az általános rendes gyűléseken kívül a kongregáczió tisztikara még 12 tanácskozó gyűlést tartott, melyek a jelöltek fölvételére és egyéb belső ügyek elintézésére voltak szentelve. A kongregáció a lefolyt iskolai évben dec. 8-án ünnepélyes fölvételt rendezett, amelyet úgy az ifjúságnak, mint az egész város kér. kath. közönségének nagy épülésére méltóságos és főtisztelendő Jedlicslca Pál,, érs. helynek és pápai praelatus úr tartott, ki a szertartás után lelkes, nagyszerű eszmékkel telt beszédet intézett a jelenlevőkhöz, de különösen a 10 újonnan fölvett rendes taghoz, melyben utalt az ember fenséges hivatására, a természetfölötti boldogság elérésére, mely azonban csakis úgy érhető el ha szívvel, lélekkel erkölcsi, Isten előtt kedves tökéletesedésünkön munkálkodunk. — Az ünnepi beszédet főtisztelendő Sebesta Ottó főgymn.-i tanár úr mondotta. Meg nem állhatjuk, hogy a szép beszéd néhány részét itt is ne közöljük. Az ifjak meleg üdvözlése után a szónok rámutatott a Kongregáció fönséges céljára, a társadalom erkölcsi megújítására és utalt eme cél elérésére szolgáló főeszközre, a mély s meggyőződésteli hitre. Eme alapföltétel szükséges voltát, de egyszersmind méltányosságát, a következő remek részben bizonyítá: . . . . „Mikor én nektek a kathedráról azt hirdetem, hogy minden, a mit a világon tapasztalunk, az oltár ragyogó fénye, az orgona lélekemelő búgása, a rét kellemes tarkasága, a napsugár éltető melege, a pacsirta kedves dala, a rózsa pompás illata, az elhajított fadarab lassú rothadása, a villanylámpa vakító fénye mind, mind csupán mozgás; vagy mikor azt mondom nektek, hogy ugyanazon ok, amely most a vasúti kocsi nehéz vaskerekeit gurítja tovább
