Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
7 egyedik hónapjában, azaz tavasz végén és nyár elején, felkeresi a közönséges munkássejteknél nagyobb heresejteket, melyekbe meg nem termékenyített herepetéket tesz le, majd a hordócska alakú királynőbölcsőkre kerül a scfr, melyeket 8—10 napi időközben petéz be, hogy a fejlődő királynék ne érhessenek meg egyszerre. A peterakásnak említett egymásutánját tehát voltaképen a munkások határozzák meg, mert a királyné megtermékenyiilésének első tíz hónapjában csak munkássejteket építenek; a here- és királyi sejtek készítéséhez akkor fognak hozzá, midőn a rajzás, illetőleg az új királynék megtermékenyítésének közeli szükségessége van kilátásban. Néha a munkások minden elővigyázata és szorgossága dacára egyszerre több infanskirálynő búvik elő; ekkor a trónkövetelők élet-halálharcra kerekednek, míg utoljára valamelyik kivívja az elsőség pálmáját. Megesik azonban, hogy a párbaj kedvezőtlen kimenetelű : mindegyik munkaképtelen lesz s a raj árván marad. Árvaságra juthat a család akkor is, ha az utórajjal valamennyi királynő kirajzik. Ha ilyenkor akad még fejletlen anyaálca a kasban, a méhcsalád nem züllik el; a méhek ugyanis nagy gonddal ápolják s bevárják fejlődését. Ha azonban minden királyi csemete kidőlt, a munkások elég furfangosan segítenek magukon. Ismételten meg kell jegyeznünk, hogy a munkásméh is éppen olyan nőstény, mint a királyné; utóbbinak alteste és petefészke a kövér királyi péppel való táplálás és a tágas, domború fenekű bölcső miatt kifejlődhetett, a munkás méhé ellenben elkorcsosult. Az elárvult kas munkásai tehát nem sokat haboznak, hanem az egy- két- vagy háromnapos munkásálcákat keresik fel, sekély fenekű és sziik sejtböicső- jiiket a szomszéd sejtek hozzákapcsolásával kibővitik, állandóan bőséges királyi péppel látják el, mire a munkásálcánál a kosárkák és kefék elkorcsosulnak, petefészke kifejlődik, a szorgalom és ügyesség helyét a féltékenység váltja fel s 10—12 nap múlva előáll a kész királynő, az ú. n. munkás-anya, mely a megtermékenyülésre is alkalmas. Ezen rohamos és mesés átalakulásiak igen érdekes példái az álkirálynők is. Ezek közönséges dolgozóméhek, amelyeknek a királyi pép véletlenül megtetszik s addig nyalakodnak rajta, hogy egyszerre herepetéket tojnak. A méhészeknek sok bosszúságot okoznak, mert a különben elárvult család abban a hiú önámitásban ringatja magát, hogy van királynője s a mesterségesen adott igazi anyát visszautasítja. A méhcsalád legrenyhébb és leggyávább egyéne: a here. Nagyobb a munkásnál, kisebb a királynénál; szemei oly nagyok, hogy összeMunkásálcá ból nevelt ki rálynő. A heremé hek.
