Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
29 Ropogva hull és semmi nesz, Ha feltűnik a Szeplőtelen! Egyház, Hungária ! Fölszállt a hő ima, Segít majd Mária; Eljő a Kongregáczió, A győzelmes, az üdvhozó! Egyh. Hála érte, hála, hála! Hung. Oh édes szó, oh szent remény! Luc. Legyen, legyen, — de küzdők véle én! (Függöny legördül.) II. Felvonás. Szintér marad. Az asztalok el. I. Jelenet. A két Genius. Hátulról, jobbról és balról jőve pár pillanatig szedegetnek: az egyik rózsát, a másik gyöngyöt megfelelő díszes edényekbe. Azután az előtérben közepeit találkoznak. 1. Gén. Andalogva lepke szárnyakon Pannonia bús virágos berkein Végig szálltam én! 2. Gén. Sok rózsabimbót Fontál illatos csokorba ? 1. Gén. De mennyit ám! (Mutatja.) 2. Gén. Oh mi szépek; illatuk mily kellemes! 1. Gén. Hadd lám, jó társam, mit szedél? 2. Gén. Arany edényem gyöngyökkel teli. (Mutatja.) Nézd, mint pörögnek ujjaim között! 1. Gén. Szint’ irigylem fényes gyöngyeid! Oh csengjünk édes éneket Küldetésünk alkonyán! 2. Gén. Oh zengjünk szép dicséretet, Mint. a kerti csalogány! A*) 1. Gén. A türelem Rózsát fakaszt, Ha Istenre néz. A szívseben *) Ezen vigasztaló dalok zenéjét szerzé: Meder Mihály, tanító úr Szatmáron.
