Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
21 Dalin. (Az Egyház elé tör; térdre hull; azután felugrik s baljával félre akarja dobni a S. T. mellén kapva meg.) Félre te gonosz, a poklok bérencz jobbkeze! Dalia (Egyh.-hoz). Egyház, — hát igy kell látnom égi alakod? Luc. (hátul kiterjesztve karjait övéi fölé). Pusztulás, te urald most átkos szivöket! (titokzatosan, gyorsan). Egyh- {Dal.-hm) Ne félts te engem, hű fiam ! — Tudod: Az alvilág dühe nem győzhet engem le! Oh de néped veszni indult! (mutatja az ellent.) — Hazád?! (mutatja Hung.) Dalia. {Нипд.-Ьоъ) Anyám! (nagy fájdalom) — Hungária, — ki nem birom! Hung, (könyekig meginditó hangon) Fiam ! Szabadfi, Soc. {Dal -hoz.) Ne nyöszörögj, te lágy szivű gyerek! Dalia. Mit ? ! (Sértve érzi magát.) — Fegyverre társak, tűzbe most! (Kirántja kardját; övéi is; előre törnek; az ellen is fegyvereikkel és öklelődzve előre; — összecsapnak; az Egyház karját emeli fel, Hungária közbe ugrik.) Az ellen mind. (rögtön téve a jelölteket) Le velők! Üssük, vágjuk mint a répát! Hung. Egyház segits ! Félti gyermekeit.) Egyh, (közbelépve kiterjesztett karokkal) Gyermekim, ne igy, — ne igy! A nyílt, erőszak ellen védelmünk A türelem, a hit és bizalom! Szeressük gyilkos elleninket is! Hüvelybe vissza kardotok ! (Rögtön vissza teszik a jók mind.) Kardos (előre lépve keményen). Hát mi ez ? Hát honszerelmetek sincs háladatlanok ?! Soc. Minden közös legyen, ez nékiink uj hazánk! Dal. És az ős jog és a szent igazság hol maradt ? Soc. Az mi vagyunk; és senki más, — a nép akarat! Szabadfi. Szabadság, egyenlőség, testvér érzelem Uraljon minden uj modern szivet! Dal. Ugyan melyik nevében ütöd te most Egyházadat s ezt a szent hazát ? Szabadfi. Az Egyház szolga jármát rak nyakunkba, Nem vagyunk már kis gyerek; Az ember nagyra nőtt lelkűnkben már;
