Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902

14

alkalmi költeményét: »Már leng Nagyasszonyunk tiszta lobogója« ...

Majd Martényi tanár tartott szabad előadást XIII. Leo pápáról és ifjúságáról, kinek egyik legszebb fiatalkori emléke, hogy congreganista volt.

E szép és lelkes előadást zene és énekharmoniában koronázta Vavrinecz Mórnak ezen alkalomra irt gyönyörű cboráléja: »Tn es Petrus«.

Majd Toldy Béla tanár ódája került sorra, »Mária Leventéihez«, melynek előadása után ifjúság és közönség együttesen tüntetett lelkes tapsával. Beliczai »Nemzeti Hymnus«-ával záródott a díszelőadás, melyet ismét a püspök gyújtó, lelkes beszéde koronázott meg. A pódiumra lépett és onnét buzdította a Mária-leventéket, hogy legyenek hivek fogadalmukhoz és a lefolyt ünnepélyek impressióit őrizzék hűen életükben. Köszönetét fejezte ki az igazgatónak, a tanári karnak a rendezett ünnepségek lelki élvezeteiért.

Egy igen ügyes, meleg szónoki fordulattal végre az ifjúságtól egy megható Ígéretet váltott ki: »ígérjétek meg nekem fiacskáim: hogy úgy fogtok viselkedni, úgy rendezitek be dolgaitokat, lelki és testi életetek egész rendjét, miszerint senki az életben nem fog okozni szomorúságot édes anyjának!« . . . Megható jelenet volt, midőn az ifjak egyhangúan kiáltották: Megfogadjuk! . . . Azután minden ifjúnak emlékeket osztott szét.

Délben díszebédet adott az intézet, mely alatt Kőhalmy igazgató szívből jövő hangon mondott köszönetét Majláth püspöknek a kitüntető apostoli működésért és a zászló- anyának kegyességéért. A püspök pedig viszonzásul köszönetét mondott a »feledhetlen emlékű napokért« . . .

Igazán méltó befejezése volt az ünnepségeknek az egyetemi templomban tartott fényes püspöki »Vesperás«, melyen a zsoltárokat az egész ifjúság latinul énekelte és utána a diákoknak és tanári karnak gyertyáskörmenete, mely meg-