Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
165 ’/зТ—”/48. Tanulás, titánná reggeli. 8—12. Iskolalátogatás. 12-kor. Ebéd. */21—x/i2. Szabad idő, mozgás, játszás, társalgás. Ví2—3/i2. Tanulás. 2—4. Iskola. 4-kor. Séta. 5—-7. 7-kor. V28—V*9. V*9-kor. Tanulás a felügyelők jelenlétében; esetleg ismétlő tanulás, correpetálás. Zene a nap szabad óráiban. Vacsora. Játék. Szórakozás. Ima a házikápolnában, titánná csoportokban elvonulás a hálótermekbe, lefekvés. Szünetnapokon és Ünnepnapokon, valamint Vasárnapokon némileg módosul a napirend: reggel közös istentisztelet a gymnasium iíjüságával együtt és sz. beszéd; azonkívül zene és egyéb rendkívüli tárgyak, esetleg nagyobb séták és correpetitiók. IX. A kir. érseki Konviktus fegyelmi szabályai. (Minden tanév elején ünnepélyesen felolvasva.) 1. Az Isten, mint minden jó adója iránt, mindenki e legbensőbb hálaérzettel, legbuzgóbb áhítattal viseltessék, és ezt buzgó imádság, fáradhatlan szorgalom, tündöklő erény, különösen a szívnek tisztasága s ártatlansága által, — mely az ifjúnak legfőbb dísze és kincse, — mindegyik bebizonyítani törekedjék. 2. Másik dísze az ifjúnak a nyiltszivűség; azért az intézet növendékei kerülni fognak minden képmutatást és hazugságot, mert a Szentlélek mondása szerint, „a hazug száj megöli a lelket.“ (Bölgy. 1, 2) Hanem inkább hibáiknak őszinte beismerésével: vallják be azokat lelki sebek gyanánt elöljáróinak és semmit se titkoljanak el. 3. Minden a házban tartatni szokott ájtatosságon, rendesen mindnyájan jelen lenni köteleztetnek. Szombaton a szt. mise alatt a szt. olvasót imádkozzák el a bold. Szűz Mária iránt, mint országunk Nagyasszonya és ezen intézet szeretett anyai Pártfogója iránt mindenki különös nagy tisztelettel viseltessék.1) ') IJgy a kir. érseki {müveidének, mint a vele kapcsolatos fogymnasiumnak ilyen a réjji pecsétje : fellidk fölött trónoló alakja a bold. sz. Szűznek ; két oldalt 8 ifjú térdel összetett kezekkel; az egészet félkörben befoglaló szalagon e föl írással : „Sub tuum praesidium Confugimus !Ä Oltalmad alá futunk! . . .