Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902

128

lótokat fölszentelés végett? Tudj átok-e: micsoda templom ez, milyen időkben nőtt ki a földből, ki ópítteté ?

Az idők igen-igen szomorúak voltak, a midőn e templom megszületett. Oh! ha megszólalnának régi-régi megszentelt kövei, elmondanák nekünk: Én akkor épültem, a mikor Mátyás földén s egyáltalán a négy folyam őseink vérétől áztatott keresztény téréin mindenfelé a háború iszonyai tárták vad orgiáikat; a midőn a tévely lángjai szerte csapongtak a szt. Regnum Marianum virágos berkein; a midőn a pártviszály és testvérharcz sebeitől vérzett Hu ngaria édes anyateste; a midőn a magyar hazája szivéről, az ős В u d a fokáról a török pogány karja ledönté a szent keresztet, s feltüzé oda helyébe lófarkos félholdja reménytelen sápadozó jelvényét ; a midőn már-már a kétségbeesés bukásra váló éjjele borul; nemzetünk kebelére, s ha volt remény, — az a jobbak és nemesebbek ajkain egyedül a mélabus szent dalban ömlött ki:

„Boldog asszony anyánk,

Régi nagy pátronánk;

Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:

Magyarországról, romlott hazánkról,

Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!“

Tehát kegyetlen háborúkról, romlott gyász időkről beszél nekünk e templom; s hogy annyi baj és annyi szenvedés között vigasztaló remény csak egyben volt: Boldog asszony anyánkban, régi nagy pátrónánkban.

Oh szent templom, hát csak elszomorító képeket tudsz-e te szemünk elé állítani nemzetünk letűnt életéből?

Nem érzitek, Kedvesim, ezen kérdésemre tagadó választ adandó mintha egész valójában megrendülne Isten eme szentegyháza; mintha tiltakozólag megmozdulnának fölkent kövei a falakban és lábaitok alatt; mintha zúgni kezdenének megszentelt harangjai, hogy ércznyelviikkel hangosan ország-világgá kikiáltsák : A magyar nép szenvedései mellett tanúja vagyok én egyszersmind sok és nagy nemzsenetie katholikus örömének, a melynek aranyos hajnal, pírja az én szentélyemből kezdett derengeni szerteszét az egész országra.

Azonfelül még nem veszitek-e észre, nem látjátok-e, mintha e pillanatban daliás, istenes szellemóriásokkal telnék meg e tem plom ? Szólni akarnak ők hozzánk.

Kik vagytok? — Csak szóljatok, ti szellemek! Én Eszter-