Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
Vele hazánk szép gyöngye, Imre herczeg Ki liliommal égbe fölhaladt... Ifjak ! vezértek ő lesz, ide jertek ! Példája nyújt védpajzsot, őrfalat... Szűz Imre ! címerünk, erény királyunk Zászlód mellett mi küzdve holtig állunk Nem! nem lohadt le Mária szerelme! A magyar ifjú szívben hőn lobog, S bár égre tör a korcs hitetlen elme S titáni harczra fél világ robog.. . Mi Máriától el — sohase válunk: Zászlója mellett holtig küzdve állunk! Igaz! az ármány, bús hazánk szivébül Kitépni kész Nagyasszony zászlaját, S a mammon oltár, mely helyébe épül, Föltárja ránk a poklok ajtaját: — De Mária, trónján ragyog minálunk: S zászlója mellett holtig küzdve állunk! Oltártiizén gyújt vértanúi lángot S edz hősi kardot e szerény csapat, Nagy elvcsatákra, híva félvilágot Oriil, ha Érte halnia szabad ... Hitért, honért, — Nevében síkra szállónk: Zászlója mellett holtig küzdve állunk! Mert hit s haza, szoros kapocsba zárva, Két, válhatatlan, égi drága kincs... Es Mária nélkül nemzetünk nagy árva, Kinek java s erényvirága nincs ! De mi a Szűzben szebb jövőt találunk: Zászlója mellett holtig hűn megállunk: О majd leszáll a feldúlt honromokra S mosolyogva költ virúló új tavaszt, Kihajt Nevén a hűség rózsabokra S a bűnt legyőzi az erősb malaszt Kemény — oázon О szent pálmaszálunk, Zászlója mellett holtig küzdve állunk!
