Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902

5

hogy mehessen ezen szép családi ünnepen is »szive szerinti missióra« —; csak arra kérte a szőszékró'l viszonzásul az ifjúságot »imádkozzatok ma meleg bensőséggel velem együtt édes jó anyámért, ki megengedte, hogy ezen napon az ó születése 70-ik fordulóján, közétek jöhessek!«

A meleg, mindenkit megkapó indokolásban, — hogy miért jött О — vibráló, szives bensőséges szavakkal emlékezett Kegyelmes Atyánkról, Főpásztorunkról, az ország Herczegprimásáról, intézeteink fejéről ; kinek midőn kikérte kegyes engedélyét a mai és a következő napokon végzendő főpapi functióira, — nyerte egyszersmind és közli meleg biztosítását hogy »lélekben maga is közietek van; itt van szerető atyai szivével főpásztor tok, aki élete java részét az ifjúság körében nevelésével töltötte — itt van köztetek« ... »csak a testi gyöngeség, az előhaladott kor bajai tartják vissza attól, hogy az ifjúságot, melyet egész életében kiválóan szeretett, ezt a nagyszombati ifjúságot, mely egészen az övé, — főpásztori keblére ölelhesse...« Beszéde egyebekben a jó és töredelmes gyónásra lelkesítő volt. Kifejtette benne, melyek azon kegyelmi eszközök, melyek a kér. ifjúságot edzik az életre, gyarapítják a szellemi fejlődésben. Hogy a jó keresztény ifjú nem lehet a tanulmányi pályán sikereket föl nem mutató; az életben pedig egykor elcsenevészedett sy- baritá váz, kiben haza, társadalom csalódik stb.

A püspöki beszéd láthatólag megragadta ifjúságunk szivét-lelkét. Kezdődött erre az ifjúság gyóntatása, melyből maga a püspök vette ki a legnagyobb fáradságot. Sz. mise után beült a gyóntatószékbe és szakadatlanul az ifjúság lelki ügyével foglalkozott estéiig. E gesz napot az ifjúság gyóntatásával töltötte be az apostoli buz- galmú főpap! Sőt este is rövid vacsora után, éjjeli 10 óráig szobájában a konviktorokat gyóntatta, (mert saját kívánságához képest a konviktorok gyóntatását magának tartotta fönn) s késő éjjel fáradtan tért nyugalomra.