Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897
12 rozott, véges számú alkotó részekre bontottunk, ezen alkotó részek vagy tümecsek további megosztása megfosztaná őket ama sajátságoktól, a melyek a testeken nyilvánuló jelenségek forrásai. Az atomok nagyságbeli külömbségét is igazolják az újabb elméletek. Masson a már idézett Clerk-Maxwellen kiviil Thomsonra hivatkozik, a ki azt mondja: ha egy csöpp vizet úgy tudnánk nagyobbítani, hogy akkorának látszanék mint a földteke, azt látnok, hogy tömecsei alak tekintetében a puskagolyótól egész a billiardgolyóig váltakoznak. Lucretius atomelméletét találjuk Newtonnál, a ki Conservation of Energy ez. müvében*) azt mondja: mindent egybevetvén valószínű, hogy Isten kezdetben az anyagot szilárd, sűrű, kemény, áthatolhatlan részecskékben teremtette. Lucretiust halljuk Balfour Stewart*) szavaiban: Az atom valóban halhatatlan lény, a változhatatlanság kiváltságát élvezi, semmiféle külső erőszak lényegében kárt nem tehet. Igazolja ezt az elméletet a vegytan, a mely bizonyítja, hogy 2 rész hydrogen és egy rész oxygen mindenha vizet ád eltekintve attól, honnan nyertük a kérdéses elemeket. Akár vízből, akár levegőből, vagy kőből választottuk ki az elemeket, egyesülésük aránya és eredménye ugyanaz, a mi bizonyítja az atom változhatatlanságát. Önkényesebb Lucretius azon elmélete, hogy az atom „minima“kból áll: Sunt igitur solida primordia simplicitate quae minimis stipata cohaerent partibus arte. 1. 609 —10. Nem is bizonyítja, megelégszik a puszta kijelentéssel — világos jeléül annak, mily szorosan követte Epikurust. A másik ily önkényes tanítása az, hogy az elemeket kapcsok fűzik egybe. Newton*) azt jegyzi meg, hogy ez nem egyéb mint petitio: principii begging the question. Veitch*) a súly és tapadás törvényének homályos sejtelmét látja benne. *) Massontól idézve; The atom of Lucretius ez. fejezetébeu.
