Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897
9 a) Főelve: principium cuius hinc nobis exordia sumet: nullam rem e nilo gigni divinitus unquam. 1. 150—1. Azt akarja vele Lucretius kifejezni, hogy a természet törvényei á landóak, hogy az egyes jelenségek megszabott törvények szerint mennek végbe, bogy semmi sem történik, a minek nem volna meg a maga természetes oka. Imhol világos, bogy Lucretius úgy értette föl a természeti törvényt, mint senki az ő korában. A természeti törvények változhatatlansága egész bölcseletének alapja. E változbatat- lansággal köti össze az atomok elenyészlietetlen voltát: mert ha az atomok változandók volnának, nem volnának változ- hatatlan természeti törvények. Csakhogy Lucretius is abba a hibába esik, hogy a gondviselés kezét és a változhatalan természeti törvényt ellentmondásnak tartja ellentétben az ó szövetség fölfogásával, a mely a természeti törvény változhatatlanságában Isten akaratának kifejezését látja. Omnia stabilivit in sempiternum, in saeculum: quibus decretum dedit, quod nullum transgrediatur mondja a 148-ik zsoltár összekötvén a természeti törvényt az isteni hatalommal. Lucretius második tétele kiegészíti az elsőt és így hangzik: Huc accedit uti quicque in sua corpora rursum dissoluat natura neque ad nilum interemat res. 215—216. Az anyag nem vész el, sem mennyiségében csorbát nem szenvedhet. Az eső beszivárog a földbe, is ime kövér pázsit kél nyomába, a fákat levelek és gyümölcs borítják, emberek, állatok táplálékot nyernek, a madarak vidáman dalolnak az erdőkben, a friss tejtől víg „nova proles“ üde commutari aliqua possint ratione revicta, . .. . nam si primordia rerum incertum quoque iam constet, quid possit oriri, quid nequeat. . . . 1. 592- 5.
