Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1896
4 és csak azért visz végbe, hogy az előforduló nehézséget, akadályt legyőzze.“ A tornának a játék mozgásai mellett foglalkoztatnia kellene a gyermek felfogó szerveit is. Az ízlés, szaglás érzékei természetesen alig jöhetnek szóba. Csak a látás, hallás és tapintás volnának azok az érzékek, melyekre a testi nevelésben súlyt fektetni szükséges. A tornában ma ezekre még nem helyeznek súlyt s úgy szólván nem is veszik tekintetbe. A gyorsírás pedig, mellőzve talán a legutóbb említett érzéket, kifejti nevelő hatását a felfogó szervek érzékein is. A gyorsirási rendszerek szerint a szókat nem csupán egy írás-sorra szokták helyezni, hanem a szóban előforduló hangzók szerint majd a rendes sor fölé, majd pedig alája. Mig a gyorsíró a kezdet stádiumában e czélra vonatozott papirt használ, nyugodtan és egész lassan írva helyezi el a betűket, szókat kellő helyükön és nem is veszi észre, mennyire gyakorolta ez eljárás által szemeit úgy a távolságok mérésében, mint pedig a különböző nagyságú betűk arányos írásában. Ezt a helyes arányt azután vonalozatlan papíron is eltalálja az igy begyakorlott szem. S amit a gyorsírásban megszokott, érvényesíti majd az élet más működési terén is. Ami pedig a hallást illeti, midőn a gyorsíró valakinek, a tanulás kezdetén tanárjának szavait írja, már a tanulás érdekében is igyekszik minden szót meghallani s ez a folytonos figyelés halló szervét mind alkalmasabbá teszi a hangok felfogására és megismerésére. Tapasztalván azt, hogy a tiszta kiejtés és hangos beszéd mily nagy előny a gyorsíróra, maga is arra fog igyekezni beszédjében, hogy minden szót értelmesen és hangosan kiejtve könnyen megérthetővé tegye magát. Ez által ismét képessé lesz arra, hogy alkalom adtán mint szónok is megállja helyét. A gyorsírás ezek alapján nemcsak egyezik bizonyos
