Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1896

művekkel is erősen támogatták, a miért is az ifjúság nevében az egész tanári kar ez utón fejezi ki tartozó köszönetét.“ (1857/8 Értesítő 13—14. 1.).

Markovits továbbra is érdeklődött a nagyszombati gyorsíró ifjak iránt; nekik mindenféle tankönyveket küldött, szaklapokat rendelt. Oly nagy volt figyelme és érdeklődése, hogy a küldött könyvekben sajátkezüleg eszközölte azokat a javításokat, melyeket a német gyorsírói közgyűlések az írás érdekében közösen tettek s életbe léptettek.

Volt-e valaki, aki közvetlenül Markovits után a gyorsírás előadását folytatta volna, arra nézve biztos adataink nincsenek. A fenmaradt néhány könyvben található jegyzetek bizonyítják, hogy a gyorsíróknak rendes könyvtáruk is volt, a miből bátran következtethetjük, hogy a gyorsírás továbbra is szépen virágzott. Az értesítőben csak az 1863/4. tanévben találkozunk újra a gyorsírással. A tanári kar névsorában olvassuk, hogy Chovanetz István tanár, aki Markovits tanfolyama idején VIII. o. tanuló s növ.-pap volt s így minden esetre Markovitstól tanult, többi rendes tárgyai mellett a gyorsírást is előadta. Ezen kívül egy szót sem találunk a gyorsírókról az értesítőben. Többet tudunk meg a Csanády-léle 1865-iki első emlékkönyvből, melynek tanúsága szerint Chovanetznek 43 gyorsíró tanulója volt. A gyorsírás terjedésének nagy szolgálatot tehetett az a körülmény, hogy a konviktus növendékei a gyorsírásban minden külön díj nélkül nyerhettek oktatást. (1865/6-iki progr.).

Az 1866/7. évben Chovanetz nem tartott többé tanfolyamot a gyorsírásból. Miért hagyta abban a gyorsírás tanítását, nem tudjuk. Tán azért, mert ő még a német rendszert tanulta és tanította és Markovits magyar rendszerének megjelenése, elterjedése után nem akarta a német rendszert tovább is előadni, de tán a magyar rendszer megtanulásához sem volt kedve.