Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1895

14

király akarata. Ha a király háborúba készül, mindnyájan ellenmondás nélkül követik. Béke idején a föemberek mind elmennek a királyi udvarhoz, mindenki oda viszi székét és nem szűnnek meg a közügyeket tárgyalni és megvitatni “

Ily dicsőséges mederben folyik a keresztény magyar királyság története a XI. és XII. században. Mindkét tényező, a kereszténység és királyság megoldja feladatát, melylyel önmagának és európai helyzetének tartozik. A kereszténység eszméi és intézményei magasra emelték a magyar nemzet vallási, társadalmi és politikai állását, melyen a magyar szent korona viselőjének tekintélyt szerzett a külföld előtt. Szomorú tudni, hogy a XIII. század elejétől végig már a dekadenczia tüneteit árulja el az előbb említett mindhárom irányban.

A vallási és erkölcsi téren azt tapasztaljuk, hogy a főpapság sem maradt ment az emberi szenvedélyektől és bűnöktől. Magán életükről botrányos eseteket olvasunk, midőn forrásaink fajtalankodásokat, simoniát, hamis esküt, tudatlanságot, nyerészkedést s alávaló versenygést említenek. Az esztergomi és kalocsai érsekek versenyeznek az elsőségért. Egyes főpapi székekre tudatlan emberek kerülnek, mint Berthold, Gertrud királyné öcscse, kit maga a pápa megdorgál ismereteinek gyarlósága miatt. Ennek hatása pedig az alsó papságra, illetőleg a népre is mutatkozott, melyen a papság ezen században már minden irányban döntő befolyással birt. Az Írásbeliség behozatalával előttük köttetnek az egyezségek, ök iktatnak birtokba, ők őrzik az okmányokat (a káptalanokban), ők a békebirók. A főurak papokat tartanak váraikban, hol mint Íródeákok és nevelők szerepelnek. Ok a hívek gyóntatói és pártfogói a hatalmaskodó urakkal szemben. De ez a szép szerep a megváltozott társadalmi viszonyok miatt sokféle nehézségekbe ütközött, ép azért vegyesen s egymással összefíig- göleg tárgyalhatok. II. Endre uralma (1204—35.) Magyar-