Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1893

66

niimentalis alkotásokban. Utóbbiakat elfödte a keresztény népek elöl a százados küzdelmek árja, előbbieket gondozásuk alá vették a szerzetes kolostorok.

Ezeknek aztán gondjuk volt arra, bogy a nagy nehezen kereszténynyé tett germán népek csak oly formák között és csak oly mértékben ismerjék meg a klasszikus irodalom termékeit, melyben azok a keresztény szellemre kártékonyán nem hathatnak. Extenzive kifogástalan volt e forma, mert a latin nyelvet az egyház sajátjaképen alkalmazta annyira, hogy amiben írásos gondolatközlésre volt szükség, ott a nemzeti nyelvek a latin mellett csakhamar elvesztették illetékességüket, de intenzive a romanismus ugyancsak válogatott szemelvényekben jutott az irui és olvasni tudó kis közönség használatára. A klasszikus irók élet és világfelfogása jogosult vesszedelmet képezett a keresztény, de műveletlen népek hitére és erkölcsére, nem csodálhatjuk hát, ha a szerzetes kolostorokban a klasszikusok stúdiuma csak „mint paedagogus ad Christum“ történik, egyes irodalmi műfajra nézve pedig a folytonosság egyáltalán hiányzik. A középkori irodalom önálló termékei elsősorban a nép keresztény igényeit kívánták kielégíteni és ehhez képest látjuk őket virágozni is. Glossákkal ellátott bibliai kiadások, szt. Atyák iratai, praedikácziók, skolasztikus theologiai és vitairatok, egyháztörténelmi feljegyzések képezik ez irodalom kiváló emlékeit. Amit a klasszikusok tanulmányozásában tapasztalunk, az puszta külsőség volt benső tartalom nélkül. Az egyes költők, szónokok és történetírók müveinek olvasása csak arra szolgált, hogy a latinságnak mint ilyennek elsajátítására szolgáló eszköz legyen. Frázisok, szentcncziák, emlékezetnek szánt versek képezik a középkori latinság klasszikus elemét, de ezzel aztán vége.1) Ily körülmények között a latin nyelv, habár az egyház nyelve volt, mert egységesítő czéljára

‘) У, Q. Paulsen; Gesell, des gelehrten Unlemeht, beipzig, 1§85. I, fej,