Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1892
A virágok költészete. Feslő bimbók, . . . virágfakadás .... van e más tárgy, melytől annyi gondolatot, annyi hasonlatot lestek el a költők? Kínálkozhatott e alkalmasabb tárgy a képzeletnek, mint az, a melyben a gyöngédség, az iideség, a szendeség bája, az ébredő élet a legkellemesebb formában tűnik szemünk elé! Ennek szemléletétől elragadtatva énekel Mascagni „Fritz barátunk“ czimü operájában a természet leánya: „Szent varázslat, mikor a természet ébred“. . . . A magyar népdal természetessége igen sokszor onnan van, mert rövid, kerekded gondolatát valamely természeti képpel vezeti be és hányszor szerepelnek e dalokban a virágok? Legyen elég egykét példa: „Kétszer nyílik az akáczfa virága“. . . . „Rózsabokorban jöttem a világra“. . . » „A virágnak megtiltani nem lehet Hogy ne nyíljék, ha jő a szép kikelet“.... „Kék nefelejts, kék nefelejts, virágzik a tó szélén“... „Kéket nyílik a nefelejts, nem sárgát“. ... Virágokkal szokták összehasonlítani az emberi lélek szép tulajdonságait is: az erényeket s vagy azok alakjáról, vagy legtöbbször azok színéről veszik a hasonlatot. Ezen hasonlításnak lélektani alapja van, mert a sziliek mind saját különös hangulatot ébreszte-' nek lelkűnkben; hát még mennyire képesek ily hangulatkeltésre a természet pazar bőkezűséggel felruházott gyermekeinek: a virágoknak színei, — ezen sokszor gyöngéd, olvadékony, sokszor kirívó, élénk színek, a melyeknek finom árnyalatait emberi művész keze tökéletesen utánozni nem képes. A kis ibolya gyöngéd kék színével és kicsinységével az alázatosságot, a szerénységet jelképezi, :— a liliom érintetlen fehér szine régóta az ártatlanság, a szüzesség pél1*
