Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1891
15 dés erős nyomai adják meg, mely a hegyvonalak kőzeteinek felforgatásában s délnyugaton a magányos bazalt kúpokban tűnik szembe. Fő kőzetek itt a különböző mészkövek s ezek mellett a bazalt. Az előbbieket főleg lősz környezi, az utóbbiakat főleg pontusi agyag és homok. Alluvialis rétegek nagyobb területen csak ott találhatók, a honnan a közelebbi múltban vonult le a tó és a környező mocsarak vize. E területet művelés tekintetében a szőlőtermelés jellemezte napjainkig, jelenleg azonban talán hosszabb — talán rövidebb időre megszűnt vagy meg fog szűnni e partvidék a bortermelés egyik Eldorádója lenni és sokan a szembenfekvő somogyi homokokon és másutt próbálnak szerencsét. Erdő sok van e területen, de leginkább a hegytetőkön a Balatontól elfordult oldalakon; a földművelés itt nem játszott főszerepet. E mosolygó, kedves vidék talán népének kedélyvilágára is hatással van, — én legalább itt igen szelíd és barátságos emberekkel találkoztam. Ellentétbe állítható e parttal a másik, főleg annak somogyi oldala. Kenese vidékétől a Kis Balatonig, sőt föl Keszthelyig dombos síkság terül el, csak a Fonyódi hegy s nehány domb látszik a Balaton partján. A terület meglehetősen egyenletes, kevéssé megzavart rétegekből áll, csak a Fonyódi-hegy-bazaltjai mutatnak a vulkánosság némi nyomaira. Egyébként a viz lassan vájó és lerakó munkája tűnik szembe a talajon. A talaj legnagyobb részét lősz, pontusi agyag, homok és alluvium képezi és a földművelésnek tág, tere nyílik itt, — a part jó legelőin nyájakat őriznek a pásztorok, kik — mint a szabad természet fiai, bár magyaros jellemuek, de a nyerseség és féktelenség bélyegét magukon viselik. A nagy terjedelmű ősmocsarakban, főleg a somogyi „nagy berekben“ pedig még mindig elég érintetlen és nehezen hozzáférhető az ős természet, bár az emberi művelődés és vele járó terület-értékesítés napról- napra szükebb határok közé szorítja. Horváth Zoltán.
