Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1906-05-12 / 2. szám

(2) 190ß. Május 12. NAGYSOMKUT-ERDÖD VIDÉKE 2. szám. mintsem azzal törődni, hogy körjegyzői lakot építsen. Nem akarunk bővebben foglalkozni e helyen a körjegyzői lakás jelenlegi mizériáival, de azért teljesen el sem haliga I hatjuk. A körjegyzőséget alkotó községek­nek jól felfogott anyagi érdeke is meg­kívánná, hogy egyszersmindenkori költ­séggel körjeg}Tzői lakot építene magának. S tehetné ezt annál is inkább, mert a mindenkori körjegyzőnek járó lakbér, továbbá irodabér elmaradna. Ennélfogva idővel a községi pótadó csökkenne ... Az ügymenet minél pontosabb ve­zetése is megkívánná, hogy a körjegyzői lak mindig egy és ugyanazon helyen legyen. Mert tegyük fel, hogy Salamon Fe­renc, a mostani házigazda, felmondaná a lakást, szeretnők tudni, hogy vájjon hová költöztetnék hamarjában Hagvmás- láposon a körjegyzői irodát? Mindezektől eltekintve azt ajánljuk a kör községeinek, hogy szívlelje meg az itt elmondottakat. Lásson hozzá képviselőtestületei ut­ján, hogy minél előbb létesülhessen az uj körjegyzői lak. m Áldásos munkát végeznének ezzel; a kör községei nemcsak szépészeti, ha­nem gazdasági szempontból is nyerné­nek vele, netn számítva azt, hogy a kör­jegyzőnek is javára szolgálna, ha külön e célra épített helyiségtől! kényelmesen munkálkodhatnék, mint ki tudja mi célra épített bérházban kínlódjék. Cukrázda Nagysomkuton. Sokan kérdezni fogják, hogy hol WfWWr” ^ ' Azt mi is szeretnők tudni; mert az igazat megvallva nagy hiányát érezzük. A háziasszony nem egyszer kerül, oly helyzetbe, hogy váratlanul lepik meg vendégei. Ilyenkor milyen jól kisegítené — egy cukrázda ! Gondolkozzunk csak egy kicsit, váj­jon nem lehetne-e ezt községünkben tény­leg megvalósítani . . . Úgy hisszük — igen! Szó is volt már róla. Csak a vállalkozási szellem hiányzott. Pedig nem fizetne rá, aki erre vállalkoznék. A cukrázda például kedves találko­zási helve lenne hölgveinknek . . . Van szép ligetünk. Elhanyagoljuk! De ha cukrázda létesülne, melyet nyáron ott lehetne felállítani s megismét­lődnék a tavalyi helenkinli térzene — látogatott lenne. Egvszersmint kellemes szórakozási helyül szolgálna a nagy közönségnek, melyben igazán alig van része . . . A vállalkozónak nem kellene csupán a házhoz való szállításra számítania, mert a ligeti sétáló közönség zene mellett, nemcsak süteményét fogyasztaná, hanem szívesen üdítené fel magát egy pohárka habos vagv jeges kávéval — mondjuk fagylalttal/ , Rámntatva a cukrázda feltétlen szük­séges voltára, a kivitel mikénti módját is megvilágítva, várjuk, akad-e valaki keresztülvitelére!? Sorok között jegyezzük meg, hogy leghelyesebb volna, ha a nagybányai cukrászok közül valamelyik állítana Nagy­somkuton fel fiók-cukrázdát . . . Gabonaraktárak. A gabonaeladások közül az utóbbi években oly sok visszaélés történt, bogy azokat puszta kézzel tovább nézni nem lebet, meg kell tehát menteni különösen a kis gazdát a gabonauzsoT rajtól s e célra csak egyetlen eszköz áll rendel­kezésünkre : a szövetkezeti gabonaraktár. Az a gabonarah+m^ataelyben a kisgazda bármely pillanatban beszállíthatja gabonáját, amelyre olcsó kamat mellett csaknem az érté­kig kölcsönt kaphat, amelyet a visszafizetés kö­telezettsége nélkül, fedezheti sürgősebb szük­ségleteit s igy nem kénytelen uzsorásokhoz fordulni, némely gabonaraktári intézményeknek segélyével az is élvezi a nagybani eladás elő­nyeit, aki csak nehány mázsa gabonával ren­delkezik. Hogy nincs nagy előnyük, azt csak azok tudják kellőleg méltányolni, akik látják, tudják, hogy minő nehézségekkel kell a kis­gazdának küzdenie, mig gabonája után pénzt lát. akik tudják, hogy a kisgazda kizárólag a helyi piac esélyeinek van kitéve, melyet gyakorta csak egy vagy két kereskedő ural, s akik mai nap már az árakat egymás között szokták meg­állapítani, amely áron vagy adja a gazda ter­ményét, vagy ha nem adja, esetleg kénytelen nagy távolságokra haza visszaszállítani, mert nincs más vevő, aki azért a tisztességes árt megadná. A hitelszövetkezettel kapcsolatos gabona- raktár tagjainak egészen más a, helyzetük. Ha a gabonaraktárba beszállítja búzáját, tengerijét stb. annak minősége megállapillatik s a folyó­árnak igen magas hányada részére előlegként kifizettetik. Következik azután a beszállított ga­bonaféléknek egalizálása és tisztogatása s ezen eljárások segélyével a beszállított összes gabona­félékből egy minőség állittatik elő s bocsáttalik forgalomba. Ilyen módon minden gabonaraktár több ezer métermázsa búzát bocsáthat piacra egy­szerre % igy á legnagyobb fogyasztókat szerez­heti meg vevő gyanánt közvetítők kizárásával, tehát a legmagasabb árakat érheti el árujáért, de sőt módjában van a kedvezőbb árviszo­nyokra várakozni is. Ellenben a kisgazda a maga nehány mázsa búzájával semmieselre se keresheti fel az elsőrangú fogyasztókat, a nagy malmokat s az ő búzája mig idáig eljut, 3—4 kézen is átmegy, amelyek mindegyikén meg­ragad valami, amivel azonban a búza ára nem lesz magasabb, mert az ilyen szedett búzáért sem fizet a nagy malom magasabb árakat, mint az egy magtárból kikerültért s igy természetes, hogy az, aki csak egy néhány mázsa búzát ad el, 40—60 fillérrel mindig alacsonyabb árt kap mint az, aki vaggouszámra adhat el. Ezek s hasonló érvek teszik ajánlatossá a szövetkezeti gabonaraktárak létesítését, a minők ma már jelentékenyebb számban létesülnek is az országban s kívánatos, hogy a jövőben,még fokozottabb számban létesüljenek, mert csak akkor majd, ha nem lesz kénytelen a gazda aratás után mindjárt piacra dobni az áruját, fog annak ára emelkedni s fognak az árak egész éven át méltányosan kiegyenlítődni. Az országos központi hitelszövetkezet köz­reműködésével .s a földmivelésügyi minisztérium támogatásával mintegy három év előtt nem ke­vesebb mint 25 szövetkezeti gabonaraktár kezdte meg működését. Ezeknek létesítése, fenntartása, kezelése sokkalta kevesebb nehézségbe ütközik, miként azt hinni lehetett. Hogy e tekintetben is tájékoztatást nyújtsunk, ösmerteljük alábbiak­ban az écskai szövetkezeti gabonaraktárt. Az écskai szövetkezeti gabonaraktár a Béga-csatorna mellett épült, amennyiben gabo­nájának elszállítására az olcsóbb, viziutat ki­Az én gyönyöröm az álomlátások, Az én világom egy álom világ. így múlt el halihatatlan Munkácsink, Fad- rusz; — igy a fiatal poéták egyik legjelesebbje, Makai Emil. Lamarlint, a nagy meseirót is bántották idegrohamok. Hátrahagyott írásaiban a követ- J kező megjegyzés olvasható: — »Éjjel-nappal törtem a fejemet valami szeren, amely' meg- ( foszszon az életemtől, amelyet nem tudtam már elviselni.« — Flauberlről, a hires regényíróról igy ir Guy de Maupassant: »Mindig izgalomban volt s a legcsekélyebb érintésre reszketett a fájdalomtól. Gyakran oly nagyfokú volt az el­keseredése, hogy elszerette volna pusztítani az egész emberi nemet.« A hisztériások nagyon könnyen hipnotizál­hatok, nagyon könnyen szuggerálhatók. Szuggeszció, hipnózis, hipnotikus álom; — mindezekről bizonyosan olvastak és hallottak már igen tisztelt hölgyeim és uraim. Oly csodás, oly relytélyes lelkimüveletek ezek, hogy az orvosok maguk sem képesek e misztikus jelenségeket tudományos alapon, ideg­élettani igazságokkal levezetni. A hipnotizáló mereven, élesen rászegezi tekintetét a hipnotizálandóra, vagy egy csillogó tárgyra, de annak csak egy pontjára fixáltatja annak a szemeit. Rászól ezután, ráparancsol, hogy aludjék: elalszik; táncoljon: táncol, sír­jon : sir. Egyszerre azt mondja — például: — »nézze, most forró spanyolviaszt csepegtetek a karjára.« — Erre az álombamerültnek az arca fájdalmasan eltorzul, stb. Nemrégiben olvashattunk Madelainról, a fiatal 17 éves álomtáncosnőről. Orvosok figyel­ték meg és ellenőrizték mutatványait; nem csalásról van tehát szó. — Rendkívül érdekes volt különösen az, amit Thurn-Taxis her­cegnő egy estélyén produkált, a bécsi arisztok­rácia tagjaiból álló társaság előtt. »Állandó kísérőjének a felszólítására — aki hipnotizálni szokta — helyet foglalt egy karos­széken. A férfi néhányszor végigsimitott a leány homlokán, majd megfogta a jobb kezét és hosz- szabb ideig szorosan tartotta, miközben merően a leány szemébe nézett* Néhány pillanat múlva mozdulatlant, tel­jes apalhiába merülve ült a leány. Ekkor a háta mögé lépett a férfi és parancsoló hangon szólt: — boldogság! . . . Erre a leány arca teljesen átszellemült, karjait kitárta és néhány lépést tett, mint a kedvese elé siető leány. — Arra a szóra: fájdalom, hirtelen megváltoztak arcvonásai és a legkétségbeeseltebb fájdalom kifejezését öltötte. Teste vonaglott, könnyei zá­pormódra hullottak s végül kimerültén a pad­lóra rogyott. Ezután a társaságban jelenlevő hí­res zenész, Bürger Alfréd zongorához ült és különböző nemzetiségű táncdarabokat játszott. A hipnotikus álomba merült leány csodálatos kecsesei és bájjal táncolt. A keringőt, a szilaj boleót és végül a csárdást oly tökéletesen járta, hogy a jelenlevőkből elementáris erővel tört ki a tetszés nyilvánítása. A produkció végeztével hipnotizálója fel­ébresztette álmából a leányt, akit ezerféle kér­déssel ostromoltak a társaság tagjai és megle­petéssel hallgatták szabatos, sokszor szellemes feleleteit.« És ez a szegény leány igy produkálja ma­gát szerte a nagy világban. Kár, hogy ezt meg» engedik, mert korai halála, ha igy folytatja,' bi­zonyos. Ugv jár majd, mint több évvel ezelőtt egy magyar úri leány, ha jól tudom : Salamon Ella, Tuzséron, ki, mint akkoriban az orvosok megállapították, a gyakori hipnotizáltatásnak lett áldozata. A hipnózist, a szuggeszciót gyógyítás cél­jából is megkísérlik' az orvosok. De annak ily irányban nagyon kétes értéke van és sarlatá­nizmusra ad alkalmat. Én nagyon csodálkozom azon, hogy a jó férjek megengedik feleségeiknek, hogy azok ilyen szuggeszciós széánszokra járjanak. így az­tán előállhat az asszon}7 az orvos előtt minden­féle kívánsággal, hogy ezt Vagy azt szuggerálja

Next

/
Thumbnails
Contents