Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1906-05-12 / 2. szám

TÁRSADALMI, KÖ&ÖÁ2DASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Előfizetési, ára:

Egész évre . . 8 korona. I Negyedévre ... 2 korona. Fél évre .... 4 korona. | Egyes szám ára 20 fillér.

Hirdetések előre fizetendők.

Főszerkesztő

BOT.TLIZ

G-É 2S

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hova a lápot érdeklő közlemények és előfizetési dijak küldendők:

Felelős szerkesztő:

Nagysomkut, Kővár-utca 351. szám.

SZŰCS Gr“Sr TT-Lí .A..

Kéziratokat nern adunk vissza.

Az erdődi iparosokhoz.

Az egyes ember mindig másokra van utalva.

A pusztában levő magános fa, eltörpül, ellenben nézzük meg az erdei fát, társai között sudárrá növeli törzsét s koronájával a magasba tör.

így vagyunk az életben is . . .

Az ember egymagában olyan,; mint az a pusztában élő magános fa — meg van benne az erő, mely őt magasabb s magasztosabb céloknak eléréséire képessé teszi, de hiányzik az, mely törekvésében elősegiti.

Ez az erő: az emberek társasága.

Az egyesnek, ha van is valamire való eszméje, társaság hiányában érvényesíteni nem tudja. S bár kincseket érhet eszméje, embertársaira nézve Z — értéke nincs.

Ellenben ha az eszmét meghányják- vetik, többen teszik magukévá, a törekvést siker koronázza, mert a .mire az egyes ember nem képes, azt az egyesült erő könnyen keresztül viszi.

Az egyes ismereteinek körét, ha magában mintegy elvonultál! él, nem tágíthatja, nem pedig azért — mert nincs kitől tanulnia . . .

Ez az igazság a társadalom minden rétegében élőkre vonatkozik; s igy az iparosokra is, akikről tulajdonképen szólam akarunk.

Erdődi iparosaink hisszük, már tudják is mit akarunk,

Társulásukról van szó.

Anyagi, erkölcsi céljaiknak elérésében nagyban elősegítené őket egy olyan egyesület, mely az iparosokat közelebb hozva egymáshoz, a gyakori eszmecsere révén úgy szak-, mint társadalmi ismereteiket gyarapítaná s igy kibővített ismereteik alapján hivatásuknak könnyebben megfelelhetnének.

De másról is van sző. A fárasztó napi-munka után jól esik egy kis szellemi szórakozás.

Ezt a család iránti kötelesség is megkívánja. Aki állandóan csak dolgozik, s szellemi szórakozásokban nem részesül, elveszti idővel lelkének frissességét, rngékonyságát, s ennek mintegy természetes folyománvaképen —munkakedvét.

Mondják csak, mi sors vár arra a családra, kinek istápolója, fenntartója kedv nélkül szerzi meg mindennapiját? . . .

Hogy a társulás eszméjét miként lehet keresztül vinni, megmutatták a som- kuti iparosok. ,

Belátva. azuánd^ád^zösség-SzükségeST ségét, alkalmas vezétőköré csoportosulva, megalakították a most már szépen virágzó — polgári-olvasókört.

A kívánt eredmény nem maradt el, ami mindenesetre dicséretükre válik a nagysomkuti iparosoknak.

S nem is jár nagy anyagi áldozattal. A csekély havi 60 fillér tagsági dijat még a legszegényebb is könnyen kifizetheti . . .

Nemrég alakult már is egészen más szellem uralkodik közöttük.

Érdekeiket az intelligentia is nagyon

szépen felkarolta. Mulatságai annyira sikerültek, hogy a jövedelemből még mindig a takarékba is jutott. Könyvtáruk létesítését is egyesek könyvadományaikkal nagyban elősegítették . . .

Ilyenformán lehetne az erdődi iparosoknak is tömörülniök.

Tudjuk, a törekvés megvan náluk s létesülése csak az alkalmas vezető hiányán múlt.

Küzdjék tehát le ez egyedüli akadályt.

Válasszák ki vezetőnek maguk közül azt, akit arra legalkalmasabbnak találnak. Álljanak zászlója alá, tartsanak ki derekasan mellette s a kívánt célt biztosan elérik.

Az erdődi iparosok, bizton hisszük, a somknti iparosok példáját követni fogják, s egyben erős a reményünk arra is, hogy fontos, érdekeikre, vonatkozó őszinte buzdításunk eredmény nélkül nem marad.

Nehány szó a hagymásláposi körjegyzői lakról.

Az ember az ilyen dolgokkal úgy van, mint a macska a forró kásával — csak kerülgeti. Pedig ideje is volna már közelebb menni hozzá . ..

A hagymásláposi körjegyzőségnek körjegyzői laka nincsen. Pedig lehetne, mert különösen Hagymáslápos igen jómódú község. El lehet róla is mondani, hogy saját zsírjában fullad meg. S ugv látszik ez lehet az oka annak, hogy készebb a felette drága bérletben lakni,

(Ludofi'i én ....

Tudom én azt, hogy elszáll majd a mámor, Hogy a tavaszra tél csókja borúj Hogy az a, sok virág a mezőröj A hol hozzád szerelmesen simultam Hervadva lehull.

Tudom én azt, hogy e rajongó vérem Mindinkább bányadtabb, lassabban lejt;

Ez a szerelmes lángoló szivem Mindenik nap egy dőre szép álmot,

Egy nótát felejt.

Tudom én azt, hogy megsiratom később Ezt a szép bolondos ifjú életem ;

Letépett rózsák, elhervadl virágok Adnak síromra hervadt koszorút,

S szemfedőt nekem.

De ha ezerszer ifjulna meg vérem,

Ezt a mámort kergetném újra én.

Téged keresnélek a csillagsugárban,

Téged szeretnélek milliók közül A föld kerekén.

Öröklés.

— Irta: Dr. Kovács Mór.*) —

(Foly tatás és vége)

Többen fognak talán még visszaemlékezni, közzülök, igen tisztelt hölgyeim és uraim, arra a halálos kimenetelű párbajra, amely a lefolyt évben Kőnigsbergben történt. — Itt a feleség hisztériája a férj életébe került. — Rövid az eset, elmondom :

'Oelsen-Kockenhof Gyula báró dúsgazdag leányt vett feleségül, akivel tízmillió forintnyi hozományt kapott. Ebből a házasságból négy gyermeke született. Neje azonban súlyos hisztériában szenved s beteges rohamában egy nap azzal a vallomással fordult férjéhez, hogy viszonya van a velük szomszédos birtok tulajdonosával.

Erre a vallomásra aztán Oelsen báró azonnal átment szomszédjához s felelősségre vonla. Ez becsületszavát adta arra, hogy soha sem vétett a báróné iránt köteles tisztelet ellen s hogy a szomszédsággal járó természetes barátságon kívül semmiféle viszonyban nem volt a bárónéval.

A báró azonban inkább adott hitelt neje I vallomásának s szemébe vágta a megvádolt , embernek, hogy hazudik.

Ez afférból kifolyólag a két férfi pisztolypárbajt vívott a legsúlyosabb feltételek mellett. Az első golyóváltás alkalmával Oelsen báró súlyosan megsebesült s néháuy napra rá belehalt sebébe.

Ki tudja hány és hány gyilkosság és ön- gyilkosság történik hisztériából kifolyólag.

Megjegyzem, hogy hisztéria és neuraszténia egy és ugyanazon fogalom alá esik.

Tudjuk, hogy közkedvelt Írónk Bródy Sándor hisztériás rohamában emelt fegyvert a közelmúltban önmaga ellen.

A bohémek exaltált volta, hisztériára való hajlama ismeretes. De amily mértékben ártalmas az az idegzetükre nézve, — hírnevükre, az annyira szomjazottra, és produktivitásukra hátránnyal semmi esetre sincs. Poéta, festőművész, szobrász el sem képzelhető az ábrándok, az illúziók világa nélkül. Mit bánja azt a művész, hogy: »ábrándozás az élet megrontója.« Mit bánja, ha fantáziájának erőforrását megrágja, aláássa a sok túlcsapongó, túlfeszülő idegizgalom, a kór, eme oly gyakori babérja e kiváló embereknek. Sok ily müvészré, poétára állanak Kiss Józsefnek eme gyöngyszavai:

Az én mezőmön nem értek kalászok,

Az én aratásom egy marék virág j

I

Tóth Lajos,