Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1906-06-16 / 7. szám

7. szám. ~b . ■ ' ■ A ... ■ . f\­NAGYSOMKUT-ERDŐD VIDÉKE 1. (3) Képviselőink a bizottságokban. A megalakult' képviselőház vármegyénk képviselői közül az egyes bizottságokba a következőket választotta be: Az összeférhetetlenségi állandó bizottság el nőkévé gróf Károlyi Istvánt, a kérvényi bízott-' ságba gróf Teleki Pált, a közigazgatási bizottT ságba Kelemen Samu drt, a naplóbiráló bizott­ságba Luby Gézát, a vízügyi bizottságba Luby Bélát, Erzsébet királyasszonyunk szoborbizott­ságának tagjává gróf Károlyi Istvánt, a közgaz­dasági és pénzügyi bizottságba dr, Földes Bélát, a számvizsgáló bizottságba br. Vécsey Lászlót, a zárszámadási, bizottságba Szúnyog Mihályt. Uj vármegyei tb. főjegyző. Vármegyénk fő­ispánja Manga Béla vármegyei aljegyzőt tb. fő­jegyzővé nevezte ki. Eljegyzés. Katz «/ózse/Piskollról eljegyezte Borgida Hedviget, Borgida Dezső szatmári ter­ménykereskedő leányát. Megtámadott mandátum. Az aranyosmegy esi választókerületben báró Vécseg László alkot- mánypárli lelt nagy szótöbbséggel Tatár János nemzetiségi jelölttel szemben országgyűlési kép­viselőnek megválasztva. Talár hívei petíciót adtak be a kir. kúriá­hoz, de mint értesülünk a m. kir. Kúria máso­dik tanácsa alaki hibák miatt vissza is utasította. Országos vásár lesz Avasujvárosban folyó hó 18. és 19-én. Zenei képesítés. Málasi Margit — ChrysoTa szatmári irgalmas nővér Budapesten a polgári iskolai lanitőnőképző intézetben a zenei szak- csoportból jeles eredményű szakvizsgálatot tett. A gyümölcstermelők figyelmébe. A m. kir. földmivelésügyi minisztérium oly községeknek, hol. nagyobb gyümölcstermés várható 3—6 heti használatra teljesen ingyen gyümölcsfeldolgozó gépekét kölcsönöz. Szilvatcrmelő községeknek aszalókat ad örök tulajdonul, ha a 2—3 száz korona építési költséget megtérilik,­Furfangos tolvaj. Ködre Timofiáné Máries v Mariska nagynyiresi lakos a magáénak szerette volna ludiri Dénes Sándor vasúti őr gyönyörűen kifejlődött 14 darab libáját s e célból azokat gondosan elrejtette, a csendőrjárőr azonban let­ten-érte s lopás vétségéért feljelentette. A lo­pás felderítése nem mehetett valami simán, mert Dénes Sándorné hecsületsérlő kifejezést használt a lolvajnővel szemben, amit utóbbi • annyira- szi vére-"vett, -■ hogy ■ -mélyen* - megsértett becsületének oltalmazásáért a bírósághoz for dúlt. A tárgyaláson a felek között érdekes pár­beszéd folyt. Vádlott nő azt az ajánlatot tette panaszosnak, hogy a lopás vétsége miatt ellene telt feljelentést vonja vissza, mely esetben be­csületsértés vétsége miatt emelt vádját ő is vissza vonja. A tolvaj asszony eme jól kieszelt terve sikerre vezetett volna, ha a kir. ügyész­ség képviseletében Mois Győző ügyészi megbí­zott a vádat át nem veszi, ítéletre még nem került a sor. A szatmári ev. ref. templom, mint onnan írják,4rivtil-belül újra féstve lesz. Tetőzetét bádog­fedéllel cserélik ki s toiönj'óráját is megigazítják. A munkálatok lefolyása alatt az istentiszteletek az ev. ref. főgimn tornatermében lesznek megtartva. Szabad-e a hidakon sebesen hajtani? Nem szabad. Szatmár vármegye községi közlekedési és községi közutakat érdeklőleg az 1890. évi I. t -c. Í53. §-a értelmében alkotott szabályrendelet 2 §. első kikezdése szerint három méternél nagyobb nyílású hidaknál, kivéve a bollhajtásos hidakat, továbbá javítás alatt álló minden hidoii a sebes hajtás feltétlenül tilos. Ezen határozat ellen vétők 40 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. Községünkben ezt sokan nem tudják . . . Mivel többen felhívták e körülményre figyel­memet, engedje meg, a község érdemes elöl­járósága, hogy a fenti rendeletet figyelmébe ajánlva kérjem, hogy arra a hid két végén levő íekele táblára (melyrevalamikor bizonyosan ki volt Írva) ismét ki legyen Írva, hogy a hídon való sebes hajtás büntetés terhe alatt tilos. Az erdödi sorozó járásban nem kevesebb, mint 23-an állottak tovább nyom nélkül a gyöngy­élet elől. Katonáéit azonban nem tréfálnak s Szatmármegye alispánjától országszerte nyomo­zás indult meg az ellőni legények után. Gazdasszonyok figyelmébe. Hogy a tej víz­zel van-e vegyítve, két nagyon egyszerű módon hamar meg lehet tudni. Fényes vásrudra, melyet tejbe mártunk s abból lassan kihúzunk, annál több zsíros folyadék tapad, mely csak lassan pereg le róla, minél jobb a tej. Ha a tej magá­ban véve hig,- mégis, függve marad valami a rúdon, de ha a tejet mesterségesen hígították, akkor a kihúzás után a tejnek nyomát sem látni a rúdon. Másik módja, hogy a hüvelykujra egy csöpp tejet csöppentünk, ha a csöpp megáll, a tej hami­sítatlan, ha szét folyik — akkor viz van a lejben. Ki találta fel a pálinkát ? A monda szerint !— a lőport is, meg a pálinkát is az ördög ta­lálta fel. A pokol fejedelme magához hivatta egyszer az összes ördögöket s óriási jutalmat Ígért annak, ki olyan szerrel áll elő, mely a pokol lakóit szaporítja . . . Két ördög jelentkezett. Egyik lőporral — a másik pálinkával. A jutalom kiosztásánál igy szólt a pokol fejedelme:" - - pwn — , »A lőpor — szenvedést, halált hoz a földre. Sébesit, öl. Szétromboljon családi boldogságot... De ellensége az émbereknek! Irtózatos morajjal bömböl ... Az emberek félnek tőle s ha csak lehet, menekülnek. S csak a testet bántja ... így tehát nem nagyon népesíti a poklot.« Hanem a pálinka — mondja a másiknak — jó barátként sompolyog az emberek közt . . . Orvosnak, sziverősitőnek, életfenntartónak mondja magát. Mindenféle alakba s színekbe rejtőzik. Bemegy a városokba, falukba, palotákba, vityillókba. Többféle bűnöket — szegénységet, beteg­séget, halált okoz. S nem ritkán, mint a lőpor, de mindennap reggeltől estig . . . S nemcsak a testet öli meg, hanem a lelket is. Azért a jutalom a tied! S ez közlünk graszszál. Vájjon még meddig ? Mikor lesznek már az emberek okosabbak? Legújabb ügyvéd Nagybányán. Dr ifj. Neu­bauer Ferencz, a nagybányai m. kir. bányaigaz­gató fia, az ügyvédi vizsgálatot Budapesten junius 8-án sikeresen letette. Ujoncozás. Erdődön az ujoncozáse hó 11, 12 és 13-ik napjain lelt megtartva. A főszolga­bírói hivatalnak, valamint a járáshoz tartozó községi és körjegyzőknek dicséretére válik, hogy az alig pár nap előtt megszavazott ujoncjavaslat, az előkészítésre álló nag3’on rövid idő dacára — a sorozás a legnagyobb rendben folyt lé. Zivatar. F'elhőszakadásszerü zivatar vonult át e hó 12-én a délutáni órákban Naggszokond községen. Egyes lakásokban rövid idő alatt 30-40 cm. magasságban állott a viz; az erdész lakban is arasznyira nőtt a betóduló ár. A zivatar Oláh- gyiiriis irányába vonult tovább. Erdődnek csak kevés eső jutott belőle. A majd mindennapos esőzés a vidéknek nagy kárára van eddig is. Közgazdaság. szóló ellenségei. A nagyváradi és beregszászi hegyeken a szőlőnek egy eddig ismeretlen ellensége támadt. Felkapaszkodik a szőlőtőkére és a fejlődő sze­meket megeszi. Természetesen igy a termés tőnkre megy. Eleinte azt hitték, hogy a tücsök pusziit, mely nem talál a földön fűszálat, a tőke ter­mését pusztítja. Később rájöttek, hogy egy kis fekete bogár az ellenség, amely helyenként már eddig is roppant kárt okozott. Számos homoki szőlőben pedig nagyobb számban mutatkozik a kendermagbogár, mely eddig egyrészt a ki nem hajtott élő szemet, másrészt a kihajtott kis fakadást bántotta. Minthogy e bogár kártétele még ezután is eltarthat, a földmivelésügyi minisztérium rendele­tére a rovartani állomás ezúton hívja fel a homoki szőlőmüvelőket, hogy a bogár kártételé- uek mennél előbb való meggátlására a követ­kezőképen járjanak el: Minthogy ez a bogár valóban kendermag nagyságú, kézzel alig szed­Gyors elhatározással magamhoz vettem a revolveremet s vérengző szándékkal elindultam. Útközben eszembe jutott, hogy ilyen sze­relmi gyilkos és öngyilkosságok alkalmával száz közül kilencven esetben a lövöldöző szerelmes megszokott maradni. Pedig ez nagy baj; mert ilyenkor mindig lezárják az embert. Ehhez pe­dig semmi kedvem sincs. Vissza fordultam tehát s más bosszút eszel­tem ki. Hiába, a szerelem is édes, de a bosszú még édesebb! Otthon leültem s pompásan elferdített be­lükkel levelet írtam Icuak, annak a bizonyos főhadnagyuak a nevében. Szép cikornyás körmondalokban ecsetel­tem a nagy szerelmet, mely rabul ejtett, mihelyt a fényképét megláttam. Érzem, hogy ő az, aki hivatva van a hetedik menyország kapuját- nekem megmutatni stb. slh. Közhe-közbe lalin- és görög szavakat használtam, tekintet nélkül arra. hogy lalál-e oda vagy nem. Tudtam, hogy Icu úgy sem érti azokat s éppen ezért nagyon imponál neki, ha valaki minél több bolond sza­vat összehadar. Ezt a levelet megcímeztem neki, azután betétettem egy másik borítékba s fel- küldlem egy pesti ismerősömnek, hogy majd ő ott adja fel. Mikor gondoltam, hogy Icu már megkapta, ártatlan pofával elkullogtam hozzá. Feltűnő hidegen fogadott; amit azzal kí­vánt tetézni, hogy a rákszem cukrot már nem fogadla el. Azt mondta, hogy a foga fáj tőle. (Eddig nem fájl.) Működik már a főhadnagy, gondolám. , A pesti ismerős révén nemsokára én is megkaptam az Icu válaszát. Örök hűséget eskü­dött benne látatlanul. Mellesleg felemlítette, hogy van neki egy tolakodó fajankó ismerőse; azon­ban reméli, hogy a főhadnagy ur lesz szives al­kalmilag összekaszabolni. (Az alkalmilag össze­kaszabolandó fajankó persze én voltam.) Következő levelemben már a napot is ki­tűztem,mikor az eljegyzésre megérkezem. Ugyan­akkor lefogom nyesni á fejét annak a tolakodó fajunkénak. (Már mint Tnagamnak.) Lett erre felfordulás Icuéknál. A jegygyű­rűmet menten visszaküldték. Szépen meg is in­dokolták, hogy miért. Ugyanis a kisasszony időközben számot vetett érzelmeivel s arra a sajnálatos meggyő­ződésre jutott, hogy nem volna képes engem lelke s szive összes hevével'boldogítani, mivel már ko­rábban egy férfi képe kitörülhellenül bevéső­dött keble titkos rej tekébe. Kért, hogy bocsássák meg neki s keressek máshol vigasztalást. Csendesen mosolyogtam. Ejha, milyen gyor­san vésődnek a főhadnagyok képei! Vettem a 'kalapomat s elmentem hozzájuk. Ott éppen nagy takarítás folyt, várták a főhadnagyot. A szobákat szellőztették; a sző­nyegeket porolták. Porolás közben a szobalány gyönyörű baka marsokat és rohamokat vert a szőnyegeken. Én Istenem, hogy hódit a mililarizmus,— sopánkodtam magamhan. Icu a pincsivel volt elfoglalva; gondosan fésülgetle s uj nyakravalót akart kötni neki. — Mit kíván Pepecs ur? Kérdezte tőlem a mama fagyos udvariassággal, midőn beléptem. Szótlanul a zsebembe nyúltam. Ebben a pillanatban mindketten megra­gadták a karomat, a pincsi pedig a lábikrámat. — Az Istenért, csak nem akar lövöldözni ? Kiáltottak reám a pincsi kivételével. — Eszemben sincs. Icu kisasszonynak hoz­tam vissza a gyűrűjét s ahhoz a bizonyos fő­hadnagyhoz intézett leveleit a fényképpel együtt. Mert tetszik tudni, azt a kis hirdetést én tettem közzé, hogy a kikötött 17 fényképet beszerez­hessem. A magyar-osztrák monarchia — beleértve a Dalmát tengerpartot is, — ilyen elképpedést még nem látott, mint a milyen a szavaimat követte. A mama elájult. (Erre számítottam.) Az­után elájult Icu is, mert igy látta a mamájától. I Mi kelten a pincsivel nem ájultunk el. Szótla­nul néztünk egymásra. A pincsi megcsóválta a fejét s látszott rajta, hogy ezt akarná mondani: — No hallod, ilyet még én sem hallottam. Most alkalmasint nem kapom meg az uj nyakra­valót .... * * * Kedves Bandi barátom! Ha le azt hiszed, hogy a rossz táncos lányok jobban tudnak sze­retni, hát akkor olvasd el ezt a siralmas törté­netet, Meggyőződöl belőle, hogy a rossz táncos lányok is tudnak ám nem szeretni.

Next

/
Thumbnails
Contents