Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1906-06-16 / 7. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ára: Egész évre . . 8 korona. Negyedévre ... 2 korona. Fél évre . ... £ korona. Egyes szám ára 20fillér . Hirdetések előre üzetendők. Felelős szerkesztő: APSAY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hova a lapot érdeklő közlemények és előfizetési dijak küldendők: Nagysomkut, Kővár-utca 351. szám. ===== Kéziratokat nero adunk vissza. ■ ■ ------Az olvasókhoz. Sajnálattal adom a Nagysomknt- Erdőd Vidéke szives olvasóinak tudomására, hogy a lapot — miután a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi Minister ur sem szerkesztését, sem kiadását nem engedte meg — beszüntetem. A nagysomkuti áll. el. iskola tek. Gondnokságának küldött levél szövege a következő: 183i—1906. tfsz. Szatmárvármegyel klr. Tanfelilgyelőség. Az állami elemi iskola tekintetes Gondnokságának Nagysomkut. A nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi Minister ur 41280/906. szám alatti rendelettel Sziics Gyula állami tanítónak abbeli kérelmét, hogy ő Nagysomkulon egy társadalmi, lapot szerkeszthessen, vágy kiadhasson, nem vehette figyelembe. Erről a tekintetes Gondnokságot tu- domásvétel és további Jiitézkedés végett -értesítem;- Szatmár-Németi, 1906. junius hó 11. Bodnár. György kir. tanfelügyelő. Belém helyezett bizalmukat, kegyes támogatásukat megköszönve, vagyok Nagysomkuton, 1906. jun. hó 15. Hazafias üdvözlettel Sziics Gyula. A vásárvámról. A nagysomkuti piacon (más helységekben levő szokások ellenére) a helybeli lakosok is vá^árváinot fizetnek, ami nagy megterheltefés különösen azokra az iparosodra, akik kizárólag csak a piacról élnek. Egy iparosnak évenkint 20—25 koronát vásárvámra (keli adnia, melyet aztán megérez nemcsak az iparos, de a közönség is . . . r Annak az iparosnak ötször-hatszor ki kell mennie a piacra, amig csak egy pár darabot is el tud adni. Miért? Mert közönségünk még nincs hozzászokva a piaci vásárláshoz (iparosaink, mert vásárvámot kell fizetniük, ritkán mennek ki a vásárra.) Azért itt a legtöbb iparos megrendelésre dolgozik. Ha nincs munkája, inkább sétál, mint sfem azt az esetleges kis hasznot vásárvámfa adja. .— T-er-máezetcét*»'" bzt a-rsétát aztán a közönséggel fizetteti meg. Mig ha vásárvámot nem kellene fi- zetniök, iparosaink minden héten rendesen kimennének a piacra — mi a közönségnek is csak előnyére^ válnék . . . Még gazdasági terményekben is sokszor hiányosságot szenved a közönség. Azok is mindjárt nagyobb mennyiségben kerülnének a piacra, ha a helybeliek vám nélkül árulhatnának. * így sokan csak annyit termelnek, mennyire szükségük van; mivel nem akarják fáradságuk diját a vámossal is megosztani. j Jr S e vámelengedés a Jiöaüaség Jövedelmét sem csökkenteni, amennyiben a forgalom fejlődésével járó elpnvök azt a kis engedményt bizonyosan helyre pótolnák . . . Újlaki Gyula. Pár szó a szakaszi postaügynökségről. Szakasz eddig Erdődről kapta a postáját. S ez jó is volt! A délelőtti postával jött levelekre — egész kényelmesen — még aznap válaszolhatott. De rossz volt a béltekieknek! A délben érkezett levelekre, a délután mindjárt menő posta, a választ már nem vihette el. Mi különösen hivatalos leveleknél sokszor — bizony baj is volt... Evégből a krasznabéltekiek kér- vényt adtak a nagyváradi postaigazgatósághoz, engedtessék meg, hogy ezután postájukat ne Erdőd, de Ákos felől kapják. Áz igazgatóság kérelmüknek helyt adott. Most a szakasziak vannak hasonló helyzetben. Jó volna, ha most a szakasziak a nagyváradi postaigazgatóságtól egy külön, egészen önálló postahivatal felállítását kérnék. Egy kép van szivembe vésve... .'"Egy kép van szivembe vésve — Jézus szive képe — Melyre bizalommal tekint. Egész világ népe . . . Bár merre vigyen utam. Bár meddig is éljek — Ez üdvöt adó képért, Hevülök és égek. Nem törli semmi ki onnan, Mindig itt van velem, — ' Azért búban, szenvedésben,( Csak örömöm lelem. Bár merre vigyen utam. Bár meddig is éljek — Ez üdvöt adó képért, ■ Hevülök és égek. Csetei Bandi tanácsa. [Fazekas Sándor. Csetei Bandi három farsang legjobb táncosnőjét vette feleségül. Hat hét múlva az esküvő után igy szólott hozzám: — Öreg, ha nősülni akarsz, csak azon igyekezz, hogy rossz táncosnőt végy cl, hogy miért, majd megtudod,.ha benő a fejed lágya. Mikor ezt a tanácsot megkaptam, legelőbb is az jutott eszembe, hogy ennél bolondabb tanácsot ebben a században se nem adlak, se nem kaplak; de azért megtapogattam a fejem búbját s úgy találtam, hogy már benőit. Próbáltam tehát megérteni a Bandi baljóslatú tanácsát, de sehogysem tudtam kihámozni a magját. Felsóhajlotlam s tovább gondolkoztam, ! hogy hátha ez a tanács amolyan képletes beszéd, amit az ember csak akkor tud megérteni, mikor már késő. Ez pedig baj lenne. Elhatároztam, hogy tanulmányozni fogom a jó és rossz táncosnőket s mikor kellőleg kiismerem magam közöttük, megnősülök. Tekintet nélkül a Bandi tanácsára. Evégből minden^ hangversennyel összekötött és össze nem kötött táncmulatságot, bált, majálist és juniálist Végig láncoltam. A helybeli suszteripart egészen virágzásnak indítottam. Hitelt érdemlőleg ki lett mutatva, hogy a legtöbb adót ugyan nem én fizettem, de a legtöbb lábbelit én rugóm széjjel. 1 Ezen érdemem elismeréséül a\ suszterek XII. rendkívüli közgyűlésén tizenöt Szótöbbséggel diszelnökké-lettem választva. Előbb a jó táncosnőket vettem tanulmányozás alá s ha akadtam . egy ilyenre, a lour végén rendesen »nyilatkoztam.« i— Nagysád, imádom, legyen a feleségem! Táncosnőim ilyenkor nagyot néztek s kivétel nélkül odanyilatkoztak,diogy imádni ugyan imádhatom őket, de ha még egyszer ismétlem a többit, akkor baj lesz. Látva, hogy ezen a részen nincs olyan öböl, amelyikbe betudnék evezni, kifeszitettem a vitorláimat s tovább lavíroztam. Had jöjjön a többi L A souppé csárdást egy gömbölyű kis lánynyal táncoltam. Művésziesen rosszul táncolt; ebben egyedül én múltam felül. Erre a felfedezésre nagyot dobbant a szivem. Éreztem, hogy »ő az.« (Most illő volna, hogy megdicsérjem, szemeit karbunkulushoz hasonlitsam; de nem tudom, milyen a karbuukulus.) Fokozatosan kezdtem bolondulni, ami abban nyilvánult, hogy táncközben mindig nagyobbakat ugrottam. Ennek azonban ő legkevésbbé sem örült, mert ilyenkor gyakran a lábacskáira tapostam. (44-es cipőt viselek!) Ahogy a nagymennyiségű újra és számtalan hogy volt véget ért, siettem melegiben nyilatkozni. — Nagysád, imádom, legyen a feleségem ! Vártam, hogy erre az attakra nagyot néz ő is, de nem nézett semmilyet sem, hanem a lábait kissé fájlalva igy szólt: — Jöjjön beszéljen a mamával is. Hogy a mamával minő eredménnyel beszéltem, kitűnik abból, hogy a következő napon nyolc anziksz kártyát küldtem Icunak. Az anziksz-kártyák számát minden további napon •súlyosbítottam öttel. Icu imádta az anziksz-kártyákat. Ennél jobban csak a rákszem cukrot szerette. A sarki boltostól minden nap vettem neki egy staniszlivel, mely ugyan egy cseppet sem hasonlított a rák szeméhez, sőt cukorabbat is lehetett nála találni, de Icu nagyon megvolt vele elégedve, mert nem tudta milyen i szeme van a ráknak.
