Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1906-06-09 / 6. szám
NAGYSOMKUT-ERDÖD VIDÉKE 6. szám. (2) 19Ö6. Junius 9. a másikától, sok — nagyon sok igás erőt emészt fel a gazda csak a fuvarozással is. Egynegyed tagositatlan föld — mit már kiszámítottak — legalább is hétszer annyi igás erőt kíván . . . A tagositatlan föld alakja rendesen hosszúkás s oly keskeny, hogy keresztbe nem is szántható. Azt pedig tudjuk, hogy a földet — nem csak mindég hosszában, de néha keresztben is kell szántani ... A kis tagban a gyomokat is hasztalan irtjuk, a vetőmagot is hiába csávázzuk, mert a szél a szomszéd földjéről könnyen átviszi a gyom és üszők magvát. S mennyi idő kell csak ahhoz is, hogy a földjét megnézhesse, trágyáztat- hassa s a termését behordathassa! ? Aztán meg mennyi kellemetlenséget okoz az — elszántás. Azt csak az tudja, ki tagositatlan határban gazdálkodik . . Kimutattam a tagositatlan föld előnyét, hátrányát s hiszem, meggyőztem mindenkit arról, hogy a tagositatlan birtok kis előnyével szemben számtalan annak a hátránva. Tüzoltó-egyesületünkről. E lapban említés volt téve lüzollóegyesületünkről. Arról volt ugyanis szó, hogy fizetéses, ' vagy önkéntes tűzoltók legyenek-e? Az előbbi sokba kerülne; és mondjuk meg ahogy van — felesleges is, amennyiben Nagvsomkuton mindig akad elég önkéntes tűzoltó, ha a régi viszonyokon változtatnak . t'. Egyik nehézség a tűzoltókra nézve az éjjeli őrszolgálat. Az önkéntes tűzoltónak fizetése nincs. S igv nem is lehet tőle megkívánni, hogy ő ott egész éjjen át virrasszon; s mert éjjel nem alszik, másnap nem tud dolgozni — minden két hétben veszítsen egy napot. Ha pedig elmegy, ott alszik — azzal nem sokra megyünk . . . Az őrszolgálatra tehát feltétlenül fizetéses tűzoltókat kell alkalmaznunk; de csak annyit, mennyi a szolgálat telje■ sitéséhez szükséges. S ha azoknak fizetésük lesz, megkövetelhetjük tőlük a pontos, lelkiismeretes szolgálatot. S hiszem, akkor ezt ők maguk is meg fogják tenni, mert félni fognak, hogy kenyeröket vesztik . . . S még egy szükséges! Egy rokonszenves parancsnok. Mindenesetre kellő szakértelemmel, aki soha se feledje, hogy az az iparos ember nem kényszerből szolgál, de jószántából s ha durván bánnak vele— otthagyja az egész egyesületet. Ellenben tisztességes bánásmód mellett hűségesen teljesíti kötelességét ! Én is voltam tűzoltó .. . Csupán az őrszolgálat miatt léptem ki. Nem tartottam helyesnek — aludva teljesíteni a szolgálatot. S nem akartam a pontos szolgálatért évenkint 26 napot elveszíteni. Ha ily formán lesz tüzoltóegvesüle- tünk szervezve, ismét tagja leszek s igy — azt hiszem, inás is . . . Újlaki Gyula. Tiszta magyarság. Hazafiságunk nemcsak külső jele, hanem hatalmas magyarositó eszköze a zengzetes magyar nyelv. Ha igaz az a közmondás, hogy ahány nyelvet értünk, annyiszor vagyunk emberek, még inkább igaz az, hogy valóban művelt emberek csak akkor és oly arányban vagyunk, a mikor és a mily arányban anyanyelvűnket értjük és beszéljük és inkább legyünk egyszer művelt, mint kétszer közönséges emberek. Mert nem a szavak teszik a beszédet, hanem a gondolatok, esziSek és érzések, amit a szavakkal kifejezünk és az, hogy miképpen fejezzük ki azokat, mutatja az emher műveltségi fokát. | Sajnos, vannak még sokan hazánkban, kik igényi tartanak arra, hogy őket müveiteknek, sőt magasabb műveltségüeknek tekintsék, de beszédükben kegyetlen merényleteket követnek el hazai nyelvünk ellen és pedig egyformán a j városokban és a vidéken; a városiak közül sokan azért, mert nem az ősforrásból, nem az anyatejjel szívták magukba a magyar nyelvet, hanem otyanoktól ragadt reájuk, akik maguk sem tiszta eredetiségében voltak annak birtokában; vagy gyermek- és fiatal korukban huzamosabb ideig idegeu nyelv légkörében élvén, 1 Mekkora uj bizodalma nyílnék meg ezzel a szülői szeretetnek! Több lenne akkor a szülői szeretet a hálánál. Minden esetre több harmóniát nyújtana a pubertás korában az amúgy is felzaklatott ifjúi kedélynek a fenteinlitett felvilágosítás, mint hogyha Marcsa a mindenes-cseléd, vagy Pista az igáskocsis adná elő a genézis tanát a káromkodások szótárából kölcsönzött kifejezésekkel, a káromkodások modulációival kiszínezett akkordokban a leendő kaszinólagnak s a reménybeli bálkirálynőnek, zsürhercegnőnek! Tudja azt mindenki, hogy ez a módja a felvilágosilásnak valóságos rombolást idéz elő a serdülő gyermek ideálizmusában. Az ártatlan gyermek érintetlen lelkét elborító isteni idealizmus leple egy jóakaratu hazugságnak, a gólyamesének szálaival van átszőve s ha most a gólyamesét lehámozni akarjuk, ezt bizony jó lesz ahoz értő gyöngéd kezekre bizni, mert különben durva kezek egy darab idealizmust is le találnak szakítani. Úgy is veszem észre, cikkéből azt olvasom ki, hogy dr Kovács Mór ur nem is annyira a »felvilágosítást« ítéli el, csak az idő előtti »felvilágosítás«-t. Ebben természetesen tökéletes igazsága van. Nem is kívánják a feministák sem, hogy a dajka nemi kérdésekről meséljen a kisdednek, mint Madáchnál a phalansterjelenelben, ' ahol a dajka cosinusokról és logaritmusokról I mesél a csecsemőnek. De nem szabad az egész mozgalmat csak azért visszautasítanunk, mert esetleg a kellő időt nem tudná némely szülő meghatározni. J Gondoljon csak vissza minden szülő saját gyermekkorára; akárhányan be fogják látni, beh boldogok lettek volna, ha durva kezektől lerombolt ideálizmusát egy kis szülői bizalom visszaállíthatta volna, de — fájdalom — ugyané durva kezek a szülők iránti bizalmat is kikezdték. A szülőnek tehát nem is lesz nehéz megállapítania ezt a kellő korhatárt. Nézetem szerint a felvilágosításnak e korhatárnál egy félévvel előbb kellene jönnie, habár egy évvel később is ráér. ' Ha még későbbre halasztja, akkor ne csodálkozzék, ha a jóakaratu szülőt felvilágosító kőrútján leikétől leikezelt gyönyörű magzatja egy fölényes mosolylyal és e kijelentéssel fogadja : »Nekem mondja ?!« idegen lett a gondolkodásmód bennök és mivel, ha olvaslak is magyarul, nem a magyar nyelvre, annak sajátos szépségeire, eredeti kifejezéseire és alakjaira, hanem csak a mesére figyellek, beszélnek ugyan magyarul, de csak a szavuk magyar, a kifejezések ellenben idegenek, az ösmerős ma »gyönyörűen néz ki, mert az a ruha pompásan áll neki* és nagyon örül, hogy »ismeretséget csinált vele.« Ezek igaz, csak külsőségek, de a társalgás maga is, mint annyi más, ami az életet és az egyes embert jellemzi, legnagyobb részben külsőségekből áll, azután az ajtónyikorgás és a ferdén fellett kalap is csak külsőségek és mégis bántja fülünket az egyik, szemünket a másik és mennyivel inkább nyelv- érzékünket az idegen mázalék; önkéntelenül megütődik rajta, aki magyarán gondolkodik, mert annak a tiszta magyarság mélyéu a szivébe van nőve, azért az ilyen idegen foltokat csak az idegennek nézi el a magyar, az itlho- nos ajkairól nem jól esik azt hallani. Mások meg, ha a kifejezéseket tekintjük, gyönyörűség hallani őket, a tiszta magyarság csurgatott méze folyik ajkaikról; mindén szavukon érzik, hogy a szellő, a madár, a patak, az Isten is magyarul szólnak szivükhöz; csak — a nyelvtan szörnyüködik el, a mikor őket beszélni hallja. Az ikes igéknek hírét sem hallották; nem a »barátnőhöz«, hanem a »barátné- hez« megy, azaz hogy »mén« látogatóba; csak azt nem »tudhassa*, ha vájjon "otthon is »tanálja« ; pedig annak úgy »kék« ám lenni, nehogy »megintelen« hiába fáradt »von.« így hallván ezt a mi gyönyörű, szingazdag, nyelvünket, önkéntelenül a magára hagyott virágra gondolunk; gondos ápolás mellett szivet lelket felüditene, mig igy, hernyó rágta, piszok leple. Nem elég tudni az anyanyelvet, a hogyan a nép beszéli; drágakő a nyelv, fényes csillag az ő ragyogása, de a drágakövet is meg kell előbb tisztítani a portól és salaktól s ami a drágakőnek a köszörülés, az az anyanyelvnek a nyelvtan. Még csalt a tájszólásokról nehány szót. I Tudjuk, hogy a hány tájéka van szép hazánknak, annyiféle képpen ejtik ki szép nyelvünket, olyannyira, hogy nagyon könnyű megismerni a dunántúlit, a tiszántúlit, az al- és felföldit, a királyföldit, a székelyt, a máira- avagy a rézaljait, a cserhátit, a vértes- és hegyaljait, a palócot, a malj’ót slb, mindamellett, hogy valamennyien ugyanazon egy édes magyar nyelvünket beszélik, csak a kiejtésben térnek el lényegesen egymástól. Ez ugyan nem hiba, hanem azért mégis kívánatos, hogy legalább a művelt elemek leszokjanak róla. Hogyha a gyermekeket kicsi korukban nem szoktatjuk a tiszta, helyes kiejtésre, soha életükben nem szabadulhatnak meg a tájszólástól, épp oly kevéssé, mint a nyelvtani hibáktól; önkéntelenül és öntudatlanul reá jár a szájuk; olyan az, mint a konkoly, amely búzában egyszer benne van, nincsen az a rosta, mely végképp megtisztítaná tőle. Pedig a tiszta magyarság legerősebb bástyája hazafiságunknak. Különfélék. Mindazokat, kik lapunkat továbbra is meg akarják tartani, kérjük, hogy az előfizetési dijakat beküldeni szivesKed- jenek. Személyi h'r. Dr Pap Ágoston magyarlápost ügyvéd és npje. kápolnokmonostori Pap Sárkor v. országgyűlési képviselő, dr Gyurkó_ László zsibói ügyvéd és neje a pühkösti szent ünnepeket községünkben töltötték. . Özv. Pap Józsefné szül. Szaplonczay Zsuzsanna úrnő ma rokonai látogatására Erdélybe utazott. Hehelein Károly prépost-kanonok személye a szatmári püspöki kinevezés kérdésében előtérbe lépetl. E derék főpap kinevezése az egész megye közönségének óhajával találkoznék. Uj nagyprépost. Őfelsége a király a nagyváradi gör. kath. szert, székeskáptalanban dr Laurán Ágoston éneklő kanonoknak a nagy- préposlságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta.
