Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1906-06-02 / 5. szám
(2) 1906. Junius 2. NAGYSOMKUT-ERDÖD VIDÉKE 5. szám. telten egy a világot ámulatba ejtő uj pünköst. Igv ünnepeljük a pünköst dicső, nagy ünnepét! Pap István. Junius 8. V. Ferdinánd lemond. Ferencz József még csak 18 esztendős. A legrosszabb időben lép a trónra. Ausztria előbb Olaszországgal — majd Poroszországgal keveredik háborúba. Mindkét helyen vereséget szenved. Rosszlelkü tanácsadóira nem hallgat tovább . . . Deák Ferenc és Andrássy Gyula gróffal tárgyal. . Végre létrejön a kiegyezés. A király a nemzet legnagyobb örömére, 1867. junius 8-án megkoronáztatja magát. * * * Pünkösd szombatja van. A királyi palotából elindul az ünnepies menet. Buda és Pest összes templomaiban megkondulnak a harangok. I. Ferencz József magyar tábornoki egyenruhában, feltett kalpaggal — aranv- csótáros fehér diszparipán ül. Erzsébet királyné ezüsttel gazdagon hímzett fehér selyem magyar ruhában, magyar fejdiszszel nyolc fogatú díszkocsiban foglal helyet, A templom főbejáratánál Simor János hercegprímás vezetése alatt a főpapság fogadja. Majd a kápolnába mennek. A kórus zenéje megszólal. A hercegprímás segédletével á főoltárhoz mégy s ínagara vészi a miseruhát. A király és királyné a főoltárral szemközt levő trónemelvényre lépnek. A koronázási jelvényeket az oltárra helyezik. Az orgona elhallgat. A király kalapját kezében tartva leszáll a trónemelvényről s kíséretével a hercegprímás elé lép. Meghajtja magát s az oltár alsó lépcsője elé tptt széken foglal helyet. »Főtisztelendő Alva!« — szól a kalocsai érsek latin nyelven a hercegprímáshoz. »Az anvaszentegyház kívánja, hogy e lovagot — királytyá kend fel!« Erre a hercegprímás a következő intelmet intézi'szintén latin nyelven a királyhoz: Felséges Fejedelem! »Midőn ma a mi kezünk által királyivá kenettetel mindenek előtt fontold meg a terheket, melyeknek hordozására vállalkozol. A koronázás népeid kormányzását teszi kötelességeddé s ezért Istennek tartozol felelősséggel! Ugyanezért legel- sőbb is gondolj a vallásra. Légy készen azt megvédeni fninden ellenséges támadás ellen . . . Az igazságot hagyjad uralkodni rendületlenül! Légy az árváknak, elnyomottaknak gvámola! Tudd meg, hogy a királyi méltóság nem azért adatik, hogy önönhasznodat keresd, hanem azért, hogy összes népeid javába élj és csak e földön túl — Istentől várj jutalmat!« A király az oltár legalsó lépcsőjére tett vánkosra térdel. Mindkét kezét az evangéliumra helyezvén — leteszi az esküt. Utána a főoltár háta mögé megy, hogy a fölkenésre elkészüljön. Visszatérvén, az oltár legfelső lépcsőjén levő vánkosra térdel. Ott a jobb karján és vállai közt a hercegprímás szentelt olajjal felkeni. Majd e főoltár hátához siet, hogy megtöröltessék. Onnan trónjához megy. Magára veszi Szent István palástját. Trombiták batrsol gása és iszonyú dobpergés közt megkezdődik a koronázási mise. A király a főoltárhoz megy. Letérdel. Meghajtja magát a hercegprímás előtt, ki Szent István kivont kardját adja kezébe. A király megfogás után hüvelyébe engedi s átadja a szolgálattevő papoknak, kik a király oldalára kötik azt. A király a nép felé fordul. Kihúzza ' kardját s megteszi vele a szokásos vágást. Utába ismét hüvelyébe ereszti. Most a főoltár legfelső lépcsőjére térdel. A nádorhelyettes és a hercegprímás fejére teszik a Szent István király koronáját. A hercegprímás megáldja. Azután jobb kezébe adja á királyi pálcát, bal kezébe pedig az ország aranyalmáját. Majd pedig leoldja oldaláról Szent István kardját. A nádorhelyettes háromszoros kiáltására »Éljen a király!« megdördülnek az ágyuk s megszólalnak ugv Budán, mint Pesten a templomok összes harangjai, hirdetve, hogy az országnak koronázott királva van. * V: A királytól a királyi pálcát s az ország aranyalmáját elveszik s a főoltáron levő vánkosra teszik . . . A király a szent koronával fején a hercegprímás elé lép. A királyné levéteti fejéről a házi koronát s a hercegprímás elé járul. A királynét a király a hercegprímásnak — bemutatja. A királyné az oltár' legalsó lépcsőjére tett vánkoson térdél, megcsókolja a hercegprímás által felé nyújtott keresztet s mig a mindenszentek litániáját mondják, a feljebb helyezett vánkos felé hajol. Ez alatt a nádorhelyettes leveszi a király fejéről a koronát s azt az oltárra helyezi. Litánia végeztével a hercegprímás a királynét is felkeni. Ennek megtörténte után a királyné kíséretével a sekrestyébe megy — le- töröltetés végett. Majd á hercegprímás elé térdel. Itt a veszprémi püspök fejére teszi a házi koronát, a nádorhelyettes pedig a hercegprímás segítségével jobb válla fölé tartja Szent István koronáját, honnan a nádorhelyettes a trónhoz viszi s a főudvarmester segítségével a király fejére teszi. A hercegprímás a királyné jobb kevilágosult korunkban, hogy a finomult ízlés valóban elképped belé. Oly' merész száguldozással rontanak neki a nemesebb érzületeknek, hogy káprázat, szédülés fogja el a nyugodtan szemlélődök Ne rohanjunk ennyire, igen tisztelt Feminista Egyesület! Értsük meg, hogy az elpirulás nem luxus-cikk, nem olyan fátyol, ami nem illik az arcra; értsük meg, hogy a gyermekarc elpirulását nem csupán a finom vivőerek kitágulása okozza, hanem azon még finomabb idegek működése is, amelyek az elszégyenülés lelki gócpontjaiból veszik eredetüket. Ne igyekezzünk arra, hogy a gyermekek ne tudjanak elpirulni; ne törekedjünk arra, hogy az elpirulást — a lélek eme őszinte vallomását — a gyermek akaratlagosan legyőzni tudja. Tessék csak elképzelni: Pistuka haza jön az iskolából és útközben találkozik kis barátné- jával, Juliskával és nyíltan kezdik perlraktálni, hogy a gólyamadár csak tojásokat tojik és hogy őket nem a gólya költötte ám, hanem . ... és elmondják, elmagyarázzák egymásnak azt a hanemet, úgy, a hogy azt a tanító bácsi, vagy a tanító néni elmagyarázta nekik. Egy másik kép : Az apja kérdezi Lacikától: Fiacskám, mit tanultál ma az iskolában? Lacika: — hát, hát — nemi lant — édesapám. A copfot irtani kell minden téren, ezbizoI nyos: de a copffal nem kell ám a fejbőrt is le- I skalpolni, egy darab arcbőrrel együtt. Brieux a nemi életbe vágó hires színmüvében »A métely «-ben (Les avariés) igazán megszívlelni való dolgokat tár a nagy társadalom elé és dacára annak, hogy: ennek a színjátéknak a tárgya egy betegség és nincsen benne semmi botrányos dolog, sem olyasmi, ami bántó vagy visszataszító volna, sőt egy árva szó sem, mely a jóizlést sértené«, a mint ezt a rendező a darab elején a közönséggel tudatja, mégis maga Páris, a nemi bűnök e klasszikus hazája, volt az első, a ki szinrehozalala után letiltotta azt. Ne legyünk mi Párisnál is párisabb; ne akarjunk mi céltalanul belegázolni azon gyermekek ártatlanságába, akik igazán ártatlanok még. Minek koráérelté lenni a gyermekeket, vagyis túléretté ? A túlércllség a rothadás kezdete és tényleg csak rolhasztólág hatna az, ha fejletlen, vagy fejlettebb gyermekek előtt a nemi életről prelegálnának. Avagy az a kis pia fraus, a mit a gólyáról elkövetünk, bántja ezeket a nagy reformátorokat ? Ha ez igy van, úgy bizonyosan ki fognak kelni az ellen is, hogy a kedves cseppségek azt hiszik, hogy a karácsonyfát és azt a sok-sok szépet rajta és alatta, a jó gyermekeknek a Jézuska hozza. 0 tempóra! 0 mores I Arra és arról, a mire a természet maga világosítja fel a faj fenntartására hivatott egyedeket, nem kell semmi skolasztikus felvilágosítás. Az ilyen felvilágosítás határozottan a szülék és a tanítók elleni tiszteletlenségre bátorítaná a gyermekeket. Hol tanulja a gyermek a szépre, nemesre, ideálisra való törekvést, ha nem az iskolában? Az ily irányú tanítás körébe a nemi * felvilágosítást is belevonni, éppoly diszharmóniát okozna, mint: ha valamely remek templomi oratórium felemelő hangjaiba a csordás lülökje bőgne közbe-közbe. Az ilyen felvilágosításra nem való sem az iskola, sem a szülői ház. Ezerszer nem! ügy ezt, mint amazt — mint magát a gyermekkort — a tiszta poézisnek bájos csilláma kell; hogy bevonja, nem pedig a verizmus durva kérge. Zolának egynémely müve éppen azért olyan visszalasziló igen sok »felvilágosult« előtt, mivel a poézis alá ronda ponyvát térit és azon tárja elénk a vegetativ élet nyilvánulásait. És ezért számüzvék azok az ifjúsági könyvtárakból különösen. Helyesen is van ez igy, minjt ahogy helyes, hogy a legforróbb nyári napon sem járunk Kongo-állami kosztümben. Valamint a természetben nincs ugrás, akkép a gyermek érzelmi, értelmi és erkölcsi felfogásában se legyen ityen! A feministák pedig ne ugrassák se a tanítókat, se a szülőket, se — Önnön magukat!
