Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1906-06-02 / 5. szám
Nagysomkut, 1906. Junius 2. — 5-ik szám. Első évfolyam. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP: MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Előfizetési ára: Egész évre . . 8 korona. Negyedévre ... 2 korona. Fél évre . . . . 4 korona,. Egyes szám ára 20 filléJ Hirdetések előre fizetendők. Felelős szerkesztő ; EÖTTLIK GÉZA. hova a lapot érdeklő, közlemények és előfizetési dijak . küldendők : Nagysomkut, Kővár-utca 351. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Ünnepünk van; a keresztyenség megalapításának és diadalra juttatásának nagy ünnepét ünnepeljük. A hit megvetette Krisztus anyaszentegyházának alapját s a pünkösli szentlélek sok század viharai között győzedelmet vett, uralmát kiterjesztette a világ minden részébe. Nem a fegyver hatalmával, hanem a sziveket, velőket átható ige fegyverével vette uralmába a lelkeket; sebet nem ütött, de sebet gyógyított s örökélet reménységével ajándékozta meg a múlandó emberi lényt. A legyőzöttnek nem kovácsolhatott rabszolgaláncot, nem tette földi hatalmasak jobbjává, hanem a megtérőt Isten fiává avatta s a lelki szabadság teljes öi-ökségébe' ültette be, biztatván: „ahol az Urnák ama \ lelke van, ott van a — szabadság.“ A szent lélek a sziveket fogva tartó 'félelmet, gyűlöletet megszüntette s ezek helyett szeretetet és bizalmat hintett szét; lerombolta azokat a válaszfalakat, melyek az embert embertársától elválasztották; az eddig egymással szemben álló, egymás iránt ellenséges érzelmeket tápláló népeket egy család édes otthonában testvérekké alakitolta át s a boldog és gazdag szivét könyörületre indította a szerencsétlen, szegény nyomorult iránt. Eloszlatta a hőtnályt, mely az elesett emberiséget körülfogta, hogy ne téve- lyegjen, ne járjon sötétségben; első pün- kösti megjelenése óta, a lelki világosságnak, az igazságnak és művelődésnek fáklyáját magasan lobogtatta s az embert annak fényénél mindig magasabbra-ma- gasabbra emelte a haladás, tökéletesedés menybe vezető utain. Előttünk járt ragyogó fényével, hogy felismerjük a port, mely piszkol; az anyagot, mely magához köt, az önzést, mely rut bűnbe vezet, hogy lássuk tisztán a léleknek, a szív tiszta érzelmeinek, az önfeláldozó munkásságnak erényeit s kalauzol, hogy ezeket a megtérő, megtisztuló keblek szentelt talajába miként ültessük be. Dicső ünnep, örömünnep a pünköst nekünk, méltán zendülnek ajkainkon hálaadó zsolozsmák Istennek, ki adott oly diadalt szent fia által, hogy a keresztyén egyház mustár magjaiból terebélyes lombos fű íievekfuHi, melynek árnyékában népek milliói békén és boldogan pihennek az élet terhei és fáradalmai között. De hogy ünneplésünk valóban kedves legyen, ne csak külsőleg szemléljük a szent lélek hatását, hanem az egyes a társadalom minden tagja benső lelki világába vessen egy pillantást s vizsgálja meg, hogy ott a szentlélek diadala teljes-e? Vizsgáljuk meg, hogy szivünk minden dobbanása, lelkünk minden gondolata, akaratunk minden ereje, megvan-e tisztítva, világosítva, szentelve annyira, hogy benső ledhetlen ragyogással vehessünk részt a pünkösti szentlélek által előállított diadalmenetben, hogy mig ál- mélkodással csudáljuk a lánghatásu szentlélek világot átalakító győzedelmét keblünkben és érezzük annak diadalát. A szentlélek magának Istennek lelke ki az ő lehelletével a holtat meg tudja eleveníteni. A társadalom tagjai között sok halott van, kinek szükséges az Urnák lelke hogy megelevenedjenek. A természet tavaszi pompájában tündökölve egy szép virágos kerthez, versenytérhez hasónlit, mert Istennek lelke a holtat felélesztette, a mi meg volt száradva megújította, de az emberiség között sok a lelki halott. Nem a külső emberi életben, oh itt elég élénkség, mozgás és élet látszik mindenütt; műipar, kereskedelem, művészet, mind virágoznak; az emberiség forr, mint emlékezet óta nem: de vájjon • a pünkösti' lélek munkás-e az éTétben; á feléledésben? nincsen-e a lelki élet több oldalról elnyomva, a világi érdekek, az egyén önzése által ? Nem méltán kiáltható-e sok siket fülekbe: nyíljatok meg, éledjetek! Bizony óhajtandó, hogy miként a tűzhely jótékony melege, éleszsze szivünkben lobogó- lángra a szellemi életnek, Isten, haza és emberszeretetnek a társadalom és haza iránti áldozatkészségnek szent, de gyakran hamvadozó szikráját s gerjeszsze sziveinket egy akaratra, elevenítsen meg, hogy legyen isméHogy mi a szerelem Hogy mi a szerelem ? Nincs erre felelet. Megérzed, ha el jő S akkor megértheted. Megérzed, ha eljő , .Andalító vágygyal, Mint az örök mécses, Csendben égő lánggal. Megérzed, ha eljő, Mint a közel álmot, S érzed mint az áldást, . Vagy miként — az átkot. Borús. A gyermekek »felvilágosit^«-áról. — Irta: Dr Kovács Mór. — A Feministák Egyesületének legutóbbi közgyűlésén, ahol a leányok és fiuk közös tanítását is szóba hozták, újra felhangzott a feministák ceterum censeo\a, hogy ugyanis a gyermekeket fel kell világosítani a nemi életről. Igazán nevetséges az, amit e tekintetben a feministák akarnak, vagyis — nem akarnak. Mert bizony no, hogy nem komolyan kívánják ők ezt a »felvilágosítást«, esak nagyképűsködéssel hangoztatják azt. Mert mikor a dolog mikéntjéről van szó, egyik a másikára tolja a kiviteli módokat. Ugv pedig, hogy az egyik bölcs azt mondja, hogy a tanítók, az iskola van hivatva erre a leleplezésre; a tanítók, tanárok meg úgy vélekednek, hogy a szülék hivatvák erre. Szóval, kerülgetik azt a bizonyos felvilágosítást, mint a macska a forró kását. De ha azt tapasztalják, hogy annyira forró ez a kása, hogy kf sem tud hülni, mi a csudának tálalják fel újra meg újra Boldogult görög • nyelvtanárom, a jó öreg »Veskóy bácsi«» jut eszembe, aki midőn a cenzor egy osztálytársamat a vizsgán meg akarta buktatni, mert nem tudta valamely görög igének a Il-ik aorislnsát, igy védte meg azt: Nem kell zavarba hozni a gyereket ; ha tudja, akkor jó, ha pedig nem tudja, majd csak meg fogja tanulni, de nem kell zavarba hozni. Hát ez a nemi kérdés valósággal ilyen ’ Il-ik aoristus.. , . Nem prüdéria az, ami az ilyen felvilágosítás ellen fellázad, hanem maga »das Ding an .sich«, valami, amit elemezni alig lehet. Az emberi méltóságot kiformáló valamely, mélyen gyökerező érzék tiltakozik az ellen, hogy amire a világ teremletése óta nem tanította sem szüle a gyermekét, sem tanító a tanítványát, arra mi tanítsuk őket! Az ilyen tanítás bizonyos porno- gráfiás árnyalattal bir, bizonyos természetelle- nességgel; olyas'’ valamivel, amit kell, hogy minden szüle, minden tanító erezzen, mint nem hozzá valót, nem hozzá illőt és bem a gyermekek lelkülete,és érzés világához valót. Végre is, a gyermek: gyermek ; és ha van valami, amiről a gyermeknek idő előtt lehetőleg nem kell tudnia, úgy bizonnyal a nemi élet az. Síikor van az az »idd előtt*!* — erre nézve nincs semmiféle pedagógiai logaritmus és nem is lehet. Semmi esetre sem lehet a tanító vagy szülő az, aki a' gyermekekkel ilyen tárgyról beszélgessen. Ezzel azonban nem azt akarom kifejezni, hogy a szülők és tanítókon kívül más valaki inkább tehesse azt, Ne tegye azt senki sem, akiben van szemérem. Vágy tulajdonképen mit neveznek a feministák szeméremnek ? Avagy szerintök összeférhető a szemérmesség a szemérmetlenséggel .? Ezeket az asszonyságokat és urakat — ugv látszik — az bántja, ami »Francillon«rban Garií- lacot, hogy ugyanis: miért járnak az emberek tulajdonképen a lábukon és miért nem a fejük tetején ? . Oly brutális elrugaszkodásukat, oly groteszk túlkapásokat tapasztalunk ebben .a mi fel-
