Nagysomkut-Erdőd Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1906-05-19 / 3. szám

Nagysomkut, 1906.

Május^l9. - 3-ik szám.

Első évfolyam.

NA6YS0NKUT ERDŰD VIDÉKÉ

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Előfizetési ára:

Egész évre . . 8 korona. Fél évre . ... 4 korona.

Negyedévre ... 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Hirdetések előre fizetendők.

Felelős szerkesztő :

BOTTLIK GÉZA.

SZERKESZTÖSEG ES KIADÓHIVATAL fcova a lapot érdeklő közlemények, és előfizetési dijak küldendők:

Nagysomkut, Kővár-utca 351. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza. ——US

Vakparádé.

Talán beszélhetnénk egy kicsit világosabban is . . . Beszélni — beszélhetünk világosabban, de ezzel még világosság nem fog létesülni. Mert hiszen nem vagyunk a világ teremtésének kezdőpontján, midőn monda az Ur: „Legyen világosság;és lön világosság.“

•Az ab ovo Laedae való históriát nem akarjuk megismételni. Egyenesen ad rém szólunk.

Világosság kellene nekünk! Nem szellemi, mert annyi, amennyire szüksége van kinek-kinek, annyival rendelkezik. Különben is, mi a mások szellemi világosságát illeti, ahhoz semmi közünk.

Itt kizárólag a polgárok érdekéről van szó ; mert bizony mégis csak furcsa az, hogy világitást még sem kapunk! Azaz rosszul mondtuk ... Van világításunk, de az olyan gyatra — hogy nem nevezhető annak ...

"Községünk világítása — igazi- vakparádé.

Parádé, amennyiben hogy úgy lámpával, mint lámpa nélkül az oszlopok rendelkezési helyükön állanak, mintegy diszül — ha ugyan annak nevezhetők.

Ezt a parádét méltán egészíti ki a vak szó ...

Képzeljünk csak el egy még nem is nagyon sötét éjszakát.

A sár térdig érő. Az ut szélén az előző nap lehúzott sár — buckákban' áll. Á lámpák égnek. De bár ne égnének,

mert nincs bennük köszönet. Különben is oly messzfe van egyik lámpa’ a másiktól, hogy rendes fény mellett sem lennének képesek a közöttük levő nagy távolságot bevilágítani . . .

Az is igaz, hogy nemrégiben szaporították a lámpák számát, de olv helve- ken, hol nem volt olyan nagy szükség rájuk.

Ahol tényleg szükség volna. reájuk, ott most is mellőztetnek.

Például a vasúti állomás felé vezető utón — a kanyarulatnál, az árok mentén — nincs lámpa! A saroktól az állomásig megint csak nincs lámpa.

Az a szegény utas, aki az éjjeli vonattal érkezik, azt asm tudja a sötétségben, merre induljon, — különösen ha idegen.

S ha fiakkerbe ül, azon a nevezetes sarkon nagyon könnyen az árokba perdülhet.

S mennyi tragédia keletkezhetik egy ily váratlan esetből!?

A Féntős-utca felőli részekről nem is szólunk

De általában véve az egészről sem szólunk többet: csupán szerény óhajunk felhívni az illetékes faktorok figyelmét, hogy amennyire lehetséges, hassanak oda, ha tán nagyobb világítási képességgel biró lámpák felállítására nem volna elegendő költség, legalább olyanok állíttassanak fel a szükséges helyekre, aminők a Kővár s a Fő-utca elején láthatók.

»Idő letelt, ide vele hát a lányod !

Viselje az ördöggel a mátkaságot.

Tizenkét év élég hosszú várakozva,

Most hát viszem a lányodat a pokolba.*

»»Előbb még egy kiváltságom teljesítsed,

Amint azt a szerződésben megígérted t Itt az Írás, magad írtad neved rája.* *

S rámutat egy teleirott koponyára.

— »Ugyan mi hát a második kívánságod ?*

. — >>Az, hogyha te ezt a hegyet itt felszántod.

De kész legyen a legelső kalcas-szóra,

Mert különben esküvődnek vége volna.**

Sébbel-lóbbal kap az ördög most ekére,

. Sánta kakast s tüzes macskát fog eléje.

Megy a szántás; hogy már szinte sziporkázik,

Készen lenne kelő hajnal-hasadásig.

De akkor a ravasz banya gondolt egyet :

Hirtelenén Harsány jfa'u alatt termeti,

Száját ottan kakasmódra ésucsmátja S a kakasszót mesterileg kukoritja.

Válaszolnak a kakasok rögtön erre.

Hallja ezt a szántó ördög.hüledezve,

Elhajítja az ekéjét nagy dühében,

Dolgát hogy nem végezhető idejében.

Az eldobott ekét a föld ott elnyelte,.

S kínköves bűz s láng tört elő legott, erre. —

Ip is megvan e történet bizonysága:

Harsány falu meleg vizit gyógyforrása.

\ - ' Taksonyi József.

A gyermekvédelemről.

'Felolvastatott a szatmárvármegyei ált. tanüócgyesü- let. nagybányai körének folyó hó 8-án Nagybányán tartott évi gyűlésén.)

Mélyen Tisztelt Köri Gyűlés!

Megvallom, hogy midőn e kitűzött tárgyról itt egv rövid félóra keretén belül felolvasandó, ezen lépésre határoztam magam, nem egészen indokolatlanul bizonyos kétség fogott el, hogy vájjon az én négy évi tapasztalatom és csekély elméleti tudásom, gyakorlatiasságom meg fogja-e találni a helyes és mindenekfölölt rövid utat, mely a célhoz vezet, s még az is bizonyos önváddal tölt el. hogy itt a köri gyűlés érdemes tagjai előtt nem fogok-e törtetőnek feltűnni, hiszen maga a tárgy oly horderejű, hogy ennél fontosabb alig van a tanítói munka- - körben és a társadalom rétegei között, hiszen ezen épül fel minden, ami majd az élet nagy iskolájában erkölcsös, munkás, erős emberré teszi növendékeinket. Ne is várjanak M. T. Kartársaim tőlem tökéleteset, csak hiányosat, kezdetlegeset, hiszen csak amolyan tollforgaló vagyok én is, mint a kisebbek, gyengébbek. Ne várjanak tőlem sokat, mert maga a tárgyról való megháuyni vetni valóink is oly tágkörüek, oly nagyok, hogy velük egy félóra keretén belül foglalkozni merészség és haszontalan fáradság. t

Épen azért az égető szükség enyhítésére talán a leghatékonyabb eszközzel próbálkozom meg ; én -a. -törvény ssigorn alkalmazásával töb- - bet gondolok elérni, mint minden humanitárius intézmény lelkes pártolásával.

Törvén}' szigora az, mely előtt tenni kell.

Törvény szigora az, mely előtt megtér a bűnös is.

Törvény szigora az, mely elől nincs menekvés, ki képes irtani minden gyomot az emberi testből, annak minden sejtjéből, atomjából.

Törvény szigora az, mely erőssé, hatalmassá tesz minden cselekvést,

Törvény szigora az, mely meggátol minden bűnt. kivág 'minden sebet, legyen az halálos vagy sem, de eredményét nem kockáztatja a körülmények agyafúrtsággal való felhasználása.

A gyermekvédelem oly nagy hullámgyü- rükben terjed napról-napra, áldoznak, munkálkodnak az emberek jótevői krisztusi szeretettel,

A Harsányi hegy.

(Népmonda.)

Messze látszik a Harsányi hegynek orma,

Az oldala olyan, mintha szántva volna Azt beszélik Baranyában, azt regélik,

Ördög rété egykor neki az ekéjit.

Be nem öltök egyik szóba mást azonban, Elmondom úgy, ahogy történt, egyhuzamban. Valamikor — nem is tudom, mikor— régen Élt ottan egy boszorka a hegy tövében.

Azaz, hogy nem is volt mindig ó boszorka,

Be hogy azzá légyen, éppen azt akarta. .

Volt neki egy négy esztendős kis leánya,,

Azt szerette vön az ördög mátkaságba.

Megjelent az özvegy asszemy kunyhójába S igy nyitotta undok száját alkuvásra :

*1 éleségül hogyha nékem.adod lányod,

Teljesítem a legelső kívánságod!*

• •A kedvemre két kívánság volna nékem t Egyik: legyen boszorkányság mesterségem;

A másikat akkorára tartogatom,

■Amikor majd a lányomat odaadom.**

Megegyeztek s kontraktust is irtai: róla;

A vénasszony rá is ült egy szénvonóra —

* Próbaképen; s o’yan szépen lovagolta,

Életében mintha mást se csinált volna.

Közben pedig az idő csak haladt, haladt, Egymást nem is' látták egész idő alatt.

Tizenkét év a hátukról hogy lepörgött,

Egyszer csak nagy dérrél-durrál jön az ördög:

Nagykis Bernát a fog- és erőmű veszet szolgálatában.

— Irta: Vadász Lajos. —

... Szent igaz, kedves Miska sógor, hogy sokféle baj utoléri az embert, mig kihurcolko- dik ebből az árnyékvilágból. Szegény Kupak Andrásnak folyton rángatózik a jobbkeze, mióta a szent Vendel szobrára kezet emelt. Kovács Gergely fiának meg a lába tört ki tegnapelőtt Masinás Jánost pedig az ördög gyomrozza minden éjjel. Sára feleségem, kit — úgy mellesleg mondva — sátán' avatna fel cimborájának, ha rőfös nyelvét rání ölti, akkor nekem van napokig nemulass. . ,

De ez még nem minden!

Legújabban Balajtinénak gyűlt meg a baja, Ágnes leányát ugyanis valaki megrontotta s azóta egyre jajgat a fogára. Megpróbált már vele mindent. Tömjént, dohányt, Spirituszt, jóféle sáfrányból készült irt, pemetét, terpentint, szenteltvizet — mindent tett rá ; azután Dünnyö- giné, a vén csoroszlya rá is olvasott, de a leánynak a foga mégis fáj, egyre fáj. Mondták immár neki, hogy menne be a városba a doktorhoz, ámde Balajliné sokalja a költséget; abban reménykedik és bizonykodik, hogy majd csak el-