Állami gimnázium, Nagykikinda, 1912

I. Simon Mihály nyugalomban

hogy minden jellembeli fogyatékossággal szemben kérlelhetetlen szigorral járt el. Egész lelkületét izzó, megalkuvást nem ismerő hazafias érzés hatotta át. Társadalomban, iskolában, minden viszonyok között elsősorban magyar volt; egész világnézete, felfogása úgy alakúit, hogy szavaiból, tetteiből ki lehetett érezni azt a rajongó szeretetet, amellyel a hazai föld iránt viseltetett. A társadalomnak kedvelt és tekintélyes tagja, társainak pedig igaz barátja volt. A szolgalelküséget gyűlölte, emelkedett fővel járt közöttünk, jelleme nyilt és őszinte volt. * * * Szeretett kollégám és barátom ! Jövök a magyar kultura nevében, s kifejezem hálámat, hogy 30 éven át becsülettel állottál szolgálatában ; jövök tanártársaid nevében, kik szívük egész melegével ölelnek át, mert jó kollégájuk voltál; jövök az iskola nevében, s kifejezem elismerésemet, mert lelkes tanár voltál; jövök tanítványaid nevében, s köszönöm azt a sok jót, amit velük és érdekükben tettél; végül jövök barátaid nevében és kérlek, hogy baráti szeretetedben továbbra is őrizd meg őket. A nyugalom napjaiban még sok örömöd legyen, friss egészségben még nagyon sokáig maradj a mi szeretett kollégánk. tfcruser Jgnác.