Állami gimnázium, Nagykikinda, 1907
— 10 — selkedtek és e tekintetben az egész év folyamán panaszra okot nem szolgáltattak. A tanév végén, közvetlenül a tanév bezárása előtt egy tanuló lopott, s tettének következményeitől való félelmében önként kimaradt az intézetből. Sőt a lefolyt tanévben tanítványaink utcai és házi viselele ellen sem volt komolyabb panasz, ami az azelőtti években gyakrabban előfordult. Magától értetődik, bogy kisebb, inkább pajzánságra, deák csintalanságra valló esetelö- fordúll, de a lopás kivételével súlyosabb beszámítás alá cső és erkölcsileg is megbélyegző vétség nem foidúlt elő. Sajnálattal kell felemlítenem, hogy a folyó tanévben, ami azelőtt egyáltalában nem fordult elő, lopás miatt igen gyakori volt a panasz. Loptak tankönyveket, órát és kisebb értékű tárgyakat. A tanári testület minden lehetőt megtett, hogy a tolvajt kézrekerílse, de legnagyobb fáradozása mellett sem sikerült, főleg azért, mert mindenki előre tudja, hogy a tanári testület ilyen esetben a tanulót kizárja az intézetből, minek következtében az ifjúság inkább tanulótársuk hibáját takargatta. Csak egy esetben sikerüli a tolvajt kézre keríteni, amikor is az illető tanuló megtévelyedésének következményeitől félve, kimaradt az intézetből. Ha e lopási ebeteken, ezen lopási jelenségen gondolkozom és hozzáveszem azt, hogy hosszú idő óta a tanulók e tekintetben panaszra okot nem szolgáltattak, önként kínálkozik az a föltevés, hogy a gyakori lopás csak egy pár erkölcsileg romlott tanulóra vezethető vissza, s tényleg a nyomok is mind egy irányba vezettek. Azt is kell konstatálnom, hogy ezek a lopások egy kivételével az alsó osztályokra esnek. Az erkölcsi magaviseletnek eredménye megnyugtató a tanári testületre nézve, ami a körültekintő és szigorú fegyelmezés eredménye. A fegyelmezés az I. és II osztályban volt a legnehezebb. A fegyelmezés nehéz munkájának legnagyobb része az ott tanító tanárok vállaira nehezedett, mert ezen két osztály létszáma is a legnagyobb és mint mindenütt a nagyobb tömegben, úgy nálunk is, ezek között több olyan tanuló volt, akit a szó szoros értelmében meg kellett zabolázni, a szögletességet róluk lenyesni, szóval nevelni, tisztességre tanítani kellett.
