Állami gimnázium, Nagykikinda, 1906

Az olvasás módszere

mit olvasson egy középiskolai tanuló és mit nem kell, vagy épen nem szabad olvasnia. Itt azonban csak az első kérdésre fogom a feleletet összeállítani, azt is igen röviden. Azt, hogy mit kell a tanulónak okvetlenül olvasnia, megtudja vezető tanáraitól, kik az előadás és tanítás alkalmával, annak idején, mindig megemlítik nekik azon műveket, melyeket elolvasásra méltóknak vagy épen szükségeseknek tartanak. Azokon kivül az ifjúsági könyvtárban foglalt müvekből mindenkor bátran válogathat tetszése és hajlama szerint, mert azokat a tanári kar előzetes bírálat után szerzi be és így azoknak tartalma úgy erkölcsi mint nevelési szempontból a tanulónak legmegfelelőbb. Ha pedig a tanuló olyan könyvhöz jul, melyről bírálatot még senkitől sem hallott, forduljon bizalommal valamelyik tanárához és az a legnagyobb készséggel fogja neki a kellő felvilágosítást megadni. Azoknak pedig, akik az intézet kebeléből elválván, maguk választják ezentúl olvasmányaikat, figyelmükbe ajánlom egy ismeretes német írónak a tudomány és irodalom müvelésére is vonatkozó következő szavait: »Aki hazájával nem törődik, hanem a »kosmopolitismus»-ért rajong, úgy tűnik fel előttem, mint az az ember, aki elhagyja anyját, hogy idegen népséggel kóboroljon az utcán. Az egyetemesség, a földön levő népeknek kibékítése és fokozatos egymáshoz közelebbre való hozása olyan eszménykép, melyet bizonyára minden okos embernek pártolnia kell; de az egész emberiségnek nem azáltal teszi az ember a legjobb szolgálatot, hogy ellaposodik, hanem, azáltal, hogy arra szorítkozunk, amik vagyunk; hogyha azt tárjuk fel, amink van; ha saját földünkön kutatunk uj kincsek után; saját, kertünkben olyan gytimülcsöket tenyésztünk, amelyek különben másutt sehol sem teremnek és ezekkel ajándékozzuk meg az egyetemes emberiséget. Ez az a kosmopolitikus localpatriotismus, mely előmozdítja a földmivelést épúgy, mint az ipart, a tudományt úgy, mint a művészetet.» Sztoja Miklós.