Állami gimnázium, Nagykikinda, 1898

— 9 -ben elhanyagolt gyermekekből, ha e mellett még erkölcsileg is kifogás alá esnek, nehezen lehet jóra való, derék embereket nevelni és csakis saját osztályuknak vannak terhére, nagyobbítják a rossz tanulók százalékát. Másik csoportba tartoznak azok a szülők, a kik úgy intelligentiájuk, mint módjuknál fogva birtokában vannak a felügyelet, a nevelés vezetésére szükséges eszközöknek, egy szóval képesek volnának gyermekeik nevelésére, de nem teljesítik azért még sem e nemes feladatot, mert egyéb dolgok foglalják el és tartják vissza attól őket. Keveset törődnek gyermekeikkel, minden másra nagyobb gondot fordítanak, mint tanuló fiaikra. Elvonja figyelmüket a nagy világ számtalan és megnevezhetetlen öröme, élvezete. Különféle szórakozási módok, vendégeskedések ós ki tudja azokat elsorolni, hogy nap-nap után mi mindenféle lakmározás, mulatság kerül sorra. Ilyen körülmények között mi történik a gyermekekkel? Mindenesetre a szülői közöny, a hiányos nevelés káros következményt von maga után, mert a növendékek észreveszik, hogy a szülők nem törődnek velük és igyekeznek minden alkalmat megragadni, hogy saját kedvük szerint tölthessék, fecsérelhessék az időt. Rossz társaságokba kerülnek, hol megmételyezik magukat és készen van a gyermekek romlása a nélkül, hogy tudnák a szülők a baj okát. Ha véletlenségből kérdőre vonják őket, hogy hol volt, mit csinált ós tanult e, feleletül a legkiválogatottabb ámításokkal állanak elő, hogy hibáikat eltusolhassák. Es ha majd eljön a megvizsgáltatás ideje, a semester vagy az óv vége, kiderül, hogy bizony a fiú hasztalan töltötte idejét, nem tanult és sem előmenetel, sem erkölcsi magaviselet tekintetében nem felelt meg a kívánalmaknak. A szülők legnagyobbrészt ilyenkor a baj alapját az iskolában, a tanítókban szokták keresni a nélkül, hogy első sorban önmagukkal vetnének számot és magukat hibáztatnák, meggondolva azt, hogy bizony ők mindennek az okai, mert gyermekei-