Állami gimnázium, Nagykikinda, 1897
ispánok légiói kerültek ki, nemesük a trónnak voltak támaszai, hanem a hazának is oszlopai. De az is tisztán áll előttünk, hogy a mikor az aristocratia olygarchiává fajult s a korona tekintélyével daczolva, szembeszállt a király hatalmával: nem csak a trón ingott meg, hanem az állam alapjai is megrendültek. Az a potentátokhoz illő büszkeség, a fejedelmi vagyon, a törvénybiztositotta jogok és kiváltságok, a várak falai, a dandárok fegyverei oly állást, befolyást és súlyt kölcsönöztek a főnemességnek, a melyet gyakran a politikában jártasabb s diplomatiai hajlékonyságánál fogva simulékonyabb főpapi rend is alig, vágynom volt képes ellensúlyozni. S hogy a tekintély és hatalom időnként túltengett, hogy az országnagyok túlsúlya, hatalmaskodásban is nyilvánult, annak okát a régibb időkben kivált a birói mentességek adományozásában kell keresnünk. Ily mentességeknek, melyek egyes hatalmas főurakat, főispánokat, vajdákat és bánokat a rendes birói hatáskör alul kivettek s közvetlenül a király birói hatóságiinak rendeltek alá: már a XIII. században akadunk nyomaira.1) A következő századokban a kiváltságolásnak ezen neme még sűrűbben fordul elő,2) s csak Mátyás király, a ki a törvény előtt való egj-enlőségnek elvét vallotta, szüntette meg a mennyire lehetett, s kivétel csak azon örökös főispánokra nézve történt, a „kik a szt. királyok adományozásából bírták ezen kiváltságot/1) de ezen réven a leghatalmasabb főurak, a praepotens olygarcliia képviselői, mint az Ujlakyak, Szapo- lyayak, Báthoryak, liozgonyiak, Herényiek s mások továbbra is ki voltak véve a megye hatósága alól. A Hármaskönyv szerzője, a XVI. század nagyhírű törvénytudósa, már tisztában volt azzal, hogy a híréi hatalomnak ily módon való megkerülése semmi esetre sem lehet alkalmas a jogéletnek és a jogérzetnek megszilárdítására, azért T rí parti- tűm áh an4) erélyesen kikel minden „afféle privilegium“ ellen, „melyet a fejedelem valakinek adott vagy adni akarna s a mely szerint az illető a vármegye székén az alispán előtt ne tartozzék megfelelni, se az országnak egyéb rendelt bírái előtt törvénybe ne foghassák, hanem csak a király személye vagy helyettese előtt perelhessék.“ Verbőczy előtt már tisztán állott a tétel, hogy a mennyiben az 1351. x) Makay Dezső i. m, 17G. 2) Szlemenics Fal i. ni. VII. k. 225. 3) Fraknói: Hunyadyak és Jagellók kora. 508. *) II. u. 11 tit.