Állami gimnázium, Nagykikinda, 1892
— 7 — hasonajku, hasonvérü, de más érzületű, nagy számú emberanyag szellemi és kedélyi erőit odavigye, hol a nemzeti emelkedés folyamában gazdag és tevékeny tényező legyen.1) A higgadt munka győz, mihelyt odavittük ez idegen alanyt, a honnan öntudatosan haladhat és a magyar nemzet múltja iránt kegyelettel, uralma iránt engedelemmel, tudománya, irodalma iránt lelkesedéssel viselkedhetik. Midőn a minden európai nemzet nevelés ügyének vezérlobogójára felh’t egységes nemzeti nevelés, nem hiú eszme, nem tartalék nélkül való óhaj, hanem az öntudatra ébredt népek erkölcsi követelése, akkor Magyarországon, mely a nemzetiségek melegágya volt, ez eszme terjedelmesebb értelmet nyer, melyet önfentartási ösztönünk sugall, mely tettre lovall. Beöthy Zsolt, a magyar kultúra e nagy nevelője, mondá ki hogy itt az egységes nemzeti műveltségnek nem fejlesztéséről, hanem annak megteremtéséről lehet csak szó.1 2) Tehát nemcsak idegenajku vidéken, hanem széles ez országban az nem létezik. A középiskola teremtse meg azt az állapotot, mely a külföldön már régóta- meg van, hogy igy a müveitek bizonyos egységben találkozzanak, közös eszmekincscsel rendelkezzenek. De mily messze állunk a megteremtéstől ott, hol a nemzetiségek forrongó üstjében elfogultsággal, tompasággal, konoksággal és igen sokszor értelmi fogyatkozással állunk a harczi sikon. Itt a vegyesajku vidéken, hol a magyar józan agitátor elszigetelve, hatalmát csak szivében és szavában tudhatja, itt amaz eszmének megteremtése a pusztában elhaló szólam. Messze állunk az eszme megteremtésétől, pedig megvalósulását csakis az egységes nemzeti nevelés teheti. Idegenajku vidéken azonban, hol még burokban sincsen meg a dolog és csak egy lelkes tábor ismeri, mely a lakosságnak alig Vxo-ét képezi, ott még politikai hatalomnak is kellene e lelkes munkásságot támogatni. Népnevelésünk épp e helyeken igen sokszor gyarló és közömbös kezekre van bízva és teljesen ki nem próbált egyének vezetik az ifjúságot; középiskolai nevelésről pedig még alig lehet szó addig, mig inkább oktatunk, semhogy nevelnénk. Ámde itt csakis a nevelés által hathatunk ; a tudomány az ő ridegségével nem csinál hazafit, nemzeti géniust, nemzeti nevelést. Bár igaz dolog, hogy tudományosságunk tekintetében idegen kutatások befolyása alatt állunk, de egy nemzet a tudomány megyéjében csak akkor nyerheti meg feltétlen önállóságát, ha beáll tanulni már előha'adottabb nemzeteknél.3) E tény a valóságban sokhelyütt szomorú következményeket teremt, mert idegen kutatások befolyása alatt állván, az idegen elemet legtöbbször bevisszük oktatásunkba. Nem tárgyam ezen körülmény kutatása, csupán rámutathatok e tényre. 1) Felméri Lajos: Nevelés tudomány kézikönyve, Kolozsvár, 1890. Vili. Nemzeti nevelés. 2) Beöthy Zsolt beszéde a közokt. Min.ban az egys. középiskola érdekében. Első nap. 8) —Z— Budapesti Szemle. 1889. A nemzeti géniusról.
