Állami gimnázium, Nagykikinda, 1892
ft nemzeti nevelésről és annak nehány hathatósabb eszközéről vegyes ajkú vidékeinken. A középiskolai oktatás érdekében kifejtett nagy átalakító reformok küszöbén legyen szabad, egy olyan állapotra rámutatnom, melynek megszüntetésére a jelen és a közel múlt áldatlan viszonyaiból ítélve, a múlt még nagy teret hagyott a cselekvésre, a javításnak. Az egész ország oktatásához egy irányadó tevékeny eszközt állítva kánonul az Utasításokban, czélunk érdekében, minthogy a vegyesajkn intézetek is azok szilárd alapján állanak és a dolog természeténél fogva minden oktató közegtől a vele- valóságot, a vele való haladást okvetlen feltételnek tartják - épp a közoktatási kormány adta Utasítások a vegyes ajkú vidéken fenforgó tanügyi nehézségekre nagy mostohán volt tekintettel. E dolog már első és nem felszínes pillantásra sok okulást és nagy megszivelést igényel. Mily nehézségekbe ütközik a tanügy aktív faktorának, a tanárnak lelkiismerete, midőn több teljesen idegen gondolkodású tanítvány közepette, csupán az Utasítások alapján oktat, annak csak az a megmondhatója, a ki ily helyen tanított és nevelt. Mily erőmegfeszitéssel küzd, hogy csak felét is elvégezze a követelt anyagnak és mennyi fáradozásnak zátonyra jutását tapasztalja, mennyi próbálkozásnak van szorosan megszabott idejében kitéve, midőn a valóság szerint szólva tudatlan és a hazai nyelvnek még, nem elemeit, hanem a legköznapibb szavakat sem ismerő számos tanítványával szemben sikert, eredményt akar és kell felmutatnia. Kénytelen magának egy és minden individinm- nál egy külön utasítást megalkotnia. Igaz, hogy az Utasítások szabad teret adnak az oktatónak módszere gyakorlásában, igaz azonban, hogy e saját módszerével is oly hiányok állanak szemben, melyek a legtöbbször képtelenné teszik, bogy a nemzeti nevelés legjelesebb czélját: a nemzeti érzületet és gondolkodást, a mint megnemesülve, erkölcsösitve irodalmunk örökbecsű lapjain jelentkezik átörökítse a jövő idegen ajkú és legtöbbször idegen- érzületű nemzedékre is.1) Sőt ellenkezőleg, még ha sikerülne is csupán a nyelv tökélletes átszármazása, e nyelvvel, a magyarral sokszor fegyvert diktáltunk a tanítvány kezébe, melylyel nemzetiségi érettségénél! kifejlődött fokán a magyar ellen harczoljon. Most a midőn az átalakulás proczesusszával állunk szemben, talán nem elpazarlott idő azzal a kérdéssel foglalkoznunk : melyei! lehetnek intenzivebb eszközök a vegyesajku intézetek oktatásának sokhelyütt előnytelen állapotának kisebbítésére már ma, és mit tehet majdan az egységes középiskola, hogy ezen állapoton lendítsen, azt megszüntesse. Mert e kérdés él. Maga az élet is, száz példáját nyújtja annak, hogy a középiskoláinkban növekedett ifjú, vagya nyelvet teljesen nem tudja, vagy tudván azt, ő maga emeli izgága szavát, Utasítások. A. X
