Állami gimnázium, Nagykikinda, 1891
6 örökös választás által fejedelmi székbe emelt Árpádházi királyok háromszáz esztendőnek verőfénynyel és zivatarral vegyes napjain keresztül viselték fejükön a honalkotó első magyar királynak, a lángeszű szent Istvánnak koronáját. Harmadik Endrének élete napjával egy dicsőséges királyi családnak, a legősibb származású nemzeti dynasz- tiának tündöklő napja merült le az enyészet tengerébe és tűnt le a magyar hazának egéről örökre, visszatérhetetlenűl! Az Árpádházi királyok után csak két királyi családnak fényes, sőt világtörténeti fontosságú, de fájdalom! csak rövidebb ideig tartó uralkodása érdemel említést. Az Anjou-házbeli Róbert Károlynak és nagy Lajosnak uralkodása nemzeti történelmünk azon lapjait töltik be, melyeknél legszívesebben időz a halhatatlan dicsőség és a magyar nemzeti lelkesedés Géniusza. A magyar nemzeti költészet Múzsája is legszebb, mert sohasem hervadó koszorúját nagy Lajosnak, a testestül lelkestül nagy magyarnak diadalmas tettekben gazdag korszakára fűzte! Az Anjouk és örököseik kormánylata után a Hunyadiak fényességes, de fájdalom szintén csak rövidebb ideig tartó kormányzása és uralkodása érdemel említést. Hogy mit tett Hunyadi János mint hős és kormányzó a magyar haza és az egész keresztény világ érdekében: azt egyaránt hirdetik a nemzeti évkönyveknek és a világtörténelemnek lapjai; és tudjuk, hogy az ő érdemei hódították meg a nemzet szivét és nyitották meg az útat az ő nagy fiának, az igazságszerető Hollós Mátyásnak a trónra. S ki nem tudja, hogy Mátyás alatt a magyar nemzet ismét világtörténeti fontosságra emelkedett, a minek örökké fényes bizonyságául legyen elég emliteni azt a történeti jelenetet, midőn 1468-ban Egerben a római pápának, a német és török császárnak és a cseh-morva rendeknek szövetségkereső, egyrészről országot, másrészről békét ajánló, kérő és hódoló követségei jelentek meg a magyar nemzetnek diadalmas hadjáratból visszatérő, nagyhatalmú és nagytekintélyű királya előtt. És e vakítóan tündöklő napokat, a melyekbe szinte fáj a honfi szeme ha belétekint, követte a lengyel Jagellók rövid, de annál szerencsétlenebb uralma, az a végtelenül sötét idő, midőn nemzeti nagylétünk a mohácsi vészmezőn, e nagy temetőn, soha eléggé meg nem sirathatólag elbukott! És csak e siralmas gyásznap után következett az érintettem második királyi Háznak, a Habsburgoknak szintén
