Állami gimnázium, Nagykikinda, 1891
EMLÉKBESZÉD A KORONÁZÁS 25. ÉVFORDULÓJÁRA. Mélyen Tisztelt Közönség / Kedves Ifjak. azafias örömmel és lelkesedéssel lépek e helyre ma, visszaidézendő emlékezetét ama dicsőséges napnak, melynél nagyobbat nemzeti évkönyveink koszorús lapjaira nem egyhamar fog jegyezhetni a történelem halhatatlan Múzsája! Oh bár vehetném kezeimbe a rég elmúlt századok harsányszavú kürtjét, hogy hatalmasan zengő hangjaival betölthetném e hazának aranykalászszal rengő síkjait és erdőkoszorúzta kincses bérczeit a fellegbontó Kárpátok csúcsaitól a hullámtorlasztó Adriáig. Oh bár meg volna adva szózatomnak, hogy mindenki megértse, úgy itt a közelben, mint a messze távolban, és minden honfilélek ne csak osztoznék a lelkesedés mámorában, de egyszersmind szive mélyébe vésné azokat az örök emlékezetre méltó tanulságokat, melyeket az isteni Gondviselés határtalan kegyelme akkor nyújtott, mikor nekünk, az oly méltatlanúl eltiport, de új életre támasztott magyar nemzetnek e dicsőséges napot megérni és Európa népeinek tapsai között riadó lelkesedéssel megünnepelnünk engedte! Nagy és örök emlékezetre méltó tanulságok! Es e tanulságok nemcsak a nemzetnek szólnak, de illetik egyúttal a fölséges uralkodó Házat, mely Magyarországon a szabad választás, majd utóbb az örökösödés jogczímén uralkodik, mint önálló, szabad és független — de nem mint egy meghódított és alávetett ország és nemzet fölött! Szent István koronája csak egy szabad és független nemzet urának adatott és a ki e koronát fejére teszi, annak éreznie és tudnia kell, hogy önálló nemzeti létünk immár ezer éves dicsősége övezi homlokát tündöklő fényével !