Állami gimnázium, Nagykikinda, 1890
4 a keltáknál és germánoknál, hol az évszakok váltakozásai keltettek ilnnepies hangulatot évenkénti szabályszerű megújulásaik által. Az ó-korban tehát vallás, politika és természet egyaránt nyújtottak alkalmat a népek vallásos és nemzeti érzületének emelkedett kifejezésére. A közép-korban már lényegesen megváltozott viszonyokkal találkozunk. Ezen kor embere már csak egyházi ünnepeket ismer, minek magyarázata a viszonyokban keresendő. A természetnek bármely alakban való tiszteletét titltotta a keresztény vallás; a nemzeti és politikai élet pedig sokkal sivárabb, ridegebb, ezen kor emberei sokkal önzőbbek és szűkkeblűbbek voltak, semhogy nemzeti ünnepeltetésre méltó esemény, a melynek emléke egy egész nemzet lelkesedésének felébresztésére alkalmas, előfordulhatott volna. Az újkor e tekintetben is túlszárnyalta elődjét, s a mindent átható műveltség befolyása alatt, a szabadság, egyenlőség és testvériség hármas eszméjének diadalra juttatása közben teremtett számos oly emlékezetreméltó eseményt, melyeknek évfordulóit a mai kultur nemzetek ivadékról-ivadékra átöröklődő kegyelettel mai napig is megülik és megünneplik. Nem szenved kétséget, hogy nemzeti ünneppé csak oly esemény emelhet valamely napot, a mely annak a nemzetnek politikai, társadalmi, közgazdasági és kulturális fejlődésében is fordulópontot képez, szóval az állami élet minden ágában és a nemzettest minden idegében az újjászületés értékével bir. Es ha ily napnak ismerik el a poroszok jan. 18-ikát, mint az első koronázás évfordulóját; a francziák jul. 14-ikét, mint a nagy forradalom kezdetét; a németek pedig nov. 18-ikát, mint a lipcsei csata évnapját vagy szept. 2 ikát, a hírneves szedani napot, melyeknek mindegyike egy-egy korszak kiinduló pontját jelzi, s mint egy évről-évre uj életre ébredő phönix megújítja azon esemény emlékét, mely ezen nemzeteket szabadsághoz, függetlenséghez, alkotmányukhoz és hatalmi nagyságukhoz juttatá: úgy a magyar nemzet, habár történelme szerfölött gazdag kimagasló momentumokban, egy napot sem ünnepelhet bensőbb örömmel és emelkedettel)!) lelkesedéssel nemzeti ünnep gyanánt, mint azt, a melyen
