Állami gimnázium, Nagykikinda, 1889
\ zási joggal, ha meg van fosztva cselekvési szabadságától ; ha összes erői le vannak bilincselve, s minden magasabb föllendülésének szánna van szegve.?! Mit ér a munka, mi érléke a vagyonnak, mi czélja a szellemi erőknek, ha érvényesülésük, fejlődésük és alkotásaik elé korlátként helyezkedik a szolgaság járma?! Értéktelen s kiaknázatlan marad a természet minden adománya; félszeg a munka eredménye; meddők a lélek tehetségei s a legszebb polgári erények is elcsenevészed- nek, ha nem nyernek tápot a szent szabadság érzetéből, mert minden n a gy nak é s m a g a s z t о s n а к szülője a szabadság! Ezen meggyőződés diadalmaskodott dicsőén uralkodó fejedelmünk fölött is akko;^ midőn a nemzetnek visszaadta szabadságát s létrehozta a kibékülés örökemlékii müvét, mert. nagy király csak nagy nemzetek fölött к i V á n h at u r a 1 к о d n i. Ekként lett az utolsó koronázás a király és népe közötti kibékülésnek és az alkotmányos szabadság újjászületésének kettős jelentőségű eseményévé. S ma, midőn ezen esemény évfordulóját ünnepeljük, nemes bü-zkeségtől dagadó kebellel mondhatjuk, hogy hazánk soha sem volt biztosabb támasza a trónnak, hogy a nemzet soha sem ragaszkodott rendületlenebb hűséggel királyához; hogy a hazafiui erények sohasem ékesítették tündöklőbben a nemzetet, mint napjainkban, s hogy hazánk az anyagi virágzás és szellemi műveltség ma> magaslatán még sohasem állott. S ezeket tudva, el kell ismernünk azt is, hogy nemzetünknek hűségben, honfiúi és lovagias erényekben, fen- költ gondolkozásban és nemes érzelmekben, minden szépért való lelkesedésben s a műveltség iránti szeretetben soha sem volt tisztább fénynyel ragyogó vezércsillaga, mint dicsőséggel uralkodó apo-toli királyunk. Azért tehát, n. é. közönség és kedves ifjak ! mielőtt ez ünnepélyt befejcznők, fordítsuk tekintetünket az ég felé, к ti ’ djUk fohászunkat a mindenek Urálióz kérve, hogy a fejedelmek mintaképét, a jogara alatt szeretetben egyesült. népek bálványát, a magyar nemzet szabadságának ujjáteremiőjét s hazánk jövő nagyságának megalapítóját., még sokáig, nagyon sokáig éltesse. Éljen a király! — 11 —
