Állami gimnázium, Nagykikinda, 1885
gyeimét úgy culturalis, mint politikai tekintetben, s mely annyira mulaszthatatlan kötelességévé tegye egy hazafias kormánynak, hogy itt a magyar culturának és állameszmének egy hathatós tevékenységű intézetét létesítse, vagy ha már létezik, azt fenntartani és fejleszteni teljes erővel igyekezzék. Azért, ha nem is lehet szándékunk Nagyméltóságod figyelmét intézetünk magasztos missiójára fölhívni, talán mégsem vétünk a köteles szerénység ellen, midőn némi önérzettel mutatunk azon eredményekre, melyeket intézetünk csak eddigi rövid működése által is kivívott, és hivatkozunk a magyar nemzeti culturának azon haladására, mely itt e városban és vidékén épen intézetünk működése folytán észlelhető. Esedező tanári kar azt hiszi, hogy annál kevésbbé vét a köteles szerénység ellen, midőn buzgó fáradozásai eredményeire hivatkozni bátorkodik, mert Nagyméltóságod részéről is, ki az intézet fölügyeletével megbízott főigazgató jelentései alapján intézetünk mikénti működéséről részben és egészben informálva van, a legszebb jutalomban: buzdító elismerésben volt szerencsés részesülni! Azonban, keuvelmes Urunk! a tanári kar ez öntudatos és * <7>«/ buzgó működésének további kifejtésére föltétlenül szükséges a szellemi és anyagi függetlenségnek, vagy talán helyesebben : bizton létnek azon mérve, mely őt úgy a saját maga, mint családjának jelene és jövője miatti súlyos aggodalmaktól és gyötre I- mes gondoktól annyira szabaddá tegye, hogy le nem kötötten az anyagi lét göröngyeihez az oktatás és nevelés nemes munkájához megkivántató derült kedélylyel és nyugodt elmével emelkedhessél-; hivatása magaslatára s legjobb tehetségeit lelkesítő hivatása betöltésére akadálytalanul szentelhesse! Es itt a magyar szív teljes nyíltságával kell ki jelentenünk, hogy legjobb tudomásunk szerint a tanári testület anyagi gondoktól menten, szabad szívvel és elmével nem sokáig szolgálhat a múzsáknak, mert az intézet immár csak a törzsvagyon felhasználásával tartathatik fenn, az alaptőke kamatjövedelmei már arra sem lévén elegendők, hogy az intézetnél működő erők személyi illetékeit födözzék; a mi pedig az intézeti könyv- és szertárak dotatióját illeti, a nemes patronus a megkivántató költségek hiánya miatt a bizonytalan jobb jövőig kénytelen volt beszüntetni. Ily körülmények között természetes, hogy az intézeti alap a tanerők részére a magas kormány engedélyezési okmányában kikötött ötödéves pótlékát még kevésbbé fogja födözhetni; a szintén kikötött nyugdíj ügye pedig épen nem rendezhető! Nem fog tehát Nagyméltóságod megütközni a hódoló tisztelettel esedező tanári karnak ezen aggódásán önsorsa felett; annál kevésbbé, mert mint hű állampolgároknak és családapáknak az is legszentebb kötelességünk, hogy előbb-utóbb beálló erőmegtörésünk, vagy elhalálozásunk iránti tekintetből édes miéink jövőjéről is gondoskodjunk! Rossz hazafiak, rossz nevelők volnánk, ha' csa-
